Szülésdal

Ez a dal számomra arról mesél, hogy a nőket mind a mai napig nagyon is foglalkoztatja a szülés-születés misztériuma. A dalból kiderül, hogy mi a mai orvosi gyakorlat a szülészetben, és az is, hogy ez nem felel meg minden nőnek, mert a nők között sokan vannak, akik nem vesztették el kapcsolatukat belső világukkal, ősi tudásukat és hitüket önmagukban.

  

„Elhatároztam magamat”

Mai világunkra igen jellemző ez a sor. A mai, öntudatos nő, amikor úgy látja jónak, számba veszi, hogy alkalmas-e számára a babavállalás időpontja (szeretne egyet, kifuthat az időből, megvan az új lakás, munkahelyi kellemetlenségek stb.), és eldönti, baba kell. A dalszöveg még ennél is messzebbre megy,
ami egyébként teljesen tükrözi a mai valóságot: „megnövesztem a hasamat”. A nő egy személyben meghozza ezt a döntését. Nem szerepel a döntésében a társ, aki a gyermek apja lesz, nem kap szerepet benne a spiritualitás. Én akarom, most kell. Mintha ez legalábbis úgy menne, mint egy kellemes vásárlás, melyben eldönti a nő, hogy mivel rendelkezésére áll a megfelelő pénzmennyiség, és már szüksége is van rá, bemegy a boltba, és vesz magának egy új cipőt.

Értelmezhetjük a dal sorait úgy is, hogy van ebben egyfajta „igent mondás”. Na, most állok készen arra, hogy anya legyek. Most érzem, hogy itt van az ideje. Meghallottam a lelkemből a hívó szót: most már vállalhatok babát. A dal kapcsán sajátos kettőség mozog bennem. Sokszor úgy látom, hogy az anyáknál manapság gyakrabban szerepel a gyermekvállalás indokai között az előző bekezdésben leírt gondolatsor, és sokkal ritkábban találkozom a tudatosság által vezérelt döntéssel.

Ez a fajta döntési lehetőség csak az elmúlt néhány évtizedben jelent meg, amióta a fogamzásgátló tabletták hozzáférhetőek. Ezt megelőző korokban a reprodukció nem egy tudatos döntés eredménye volt. A társadalom és a gazdasági helyzet a nőknek kijelölte a házasság, gyerekvállalás, gyereknevelés útvonalát, ahol a gyermekáldás az életnek természetes velejárója volt. Nem igazán lehetett döntést hozni ebben a kérdésben. Olyan volt, mint a lélegzetvétel, ami felől épp úgy nem lehetett dönteni, mint a gyermek fogantatásával kapcsolatban sem. Azon kevesek, akik valamilyen okból nem tudtak gyermeket szülni, ilyenkor a spiritualitás (ima, babona, rítusok stb.) felé fordulva igyekeztek megoldást találni.

„Egyszer Vica mondta okosan”

Vica, az okosat mondó barátnő. A nők számára az idők kezdete óta nagyon fontos a saját közeg, a női csoport, ahol kibeszélhetik a lelküket foglalkoztató témákat, ahol meghallgathatják egymást, megismerhetik, hogy más nők miként birkóztak meg az övékéhez hasonló problémákkal, ahol a tapasztaltabbak megoszthatnak nagy életbölcsességeket a fiatalabbakkal. Ezek az asszonytársi segítők voltak azok, akik a szüléssel kapcsolatban is gyakran adtak, adnak tájékoztatást. Ilyen, tapasztaltabb nők segítettek gyakran a szülés során is, a bába keze alá dolgozva. Ma is léteznek ilyen, a szülés körül segítséget adó asszonytársi segítők. Ők a dúlák.

Vica mondása az, hogy a gyermek a nő fejében fogan. Nagy kérdés, hogy a fejben foganó baba alatt mit is értünk, és itt visszakanyarodhatunk az előző szövegrésznél taglaltakhoz. A fejben foganó baba képe az agy akarása-e vagy a lélek döntése. A dalban a kórusnak is fontos szerepe van. Ez az a csoport, amelyet Palya Bea - korábban már leírt - „egymást elfogadó-támogató női közegként” emel ki.

(folyt.köv)

A dal

lejegyezte egy kedves vendégünk