Oldalak

2014. április 4., péntek

Kérem, köszönöm



Nem kell horoszkópot olvasnom, vagy időjárásjelentést, hogy tudjam, milyen frontok és energiák vonulnak ma át felettünk. Elég, ha reggel autóba ülök és két sarok múlva már tudni fogom.

Vallom, hogy az ember jelleme meglátszik a vezetési stílusán. És rájöttem, hogy az aktuális idegállapota és hangulata is:)

Ez természetesen rám is igaz. Néha ráérős vagyok, kicsit lassú is talán, és nem zavar, ha mások is azok. Máskor bosszant, hogy „tötymörögnek” előttem és nem haladok, merthogy pörgős napom van és haladni szeretnék. Néha kész őrület van az utakon...


Van azonban pár dolog, amit ilyenkor sem engedek meg magamnak és amit másnak sem nézek el. Például nem megyek előre a buszsávban és sorolok be a sor legelejére. Pláne nem olyan erőszakosan, hogy a másiknak választása se legyen, hogy beenged-e. Aztán azt meg végképp nem tartom elfogadhatónak, hogy ezután még csak egy kézlendítéssel se jelezzem, hogy elnézést kérek, vagy köszönöm.

Tűrhetetlen aroganciának érzem, hogy van aki azt gondolja, megteheti a másikkal, hogy semmibe veszi. Még akkor is, ha az autók kasznija mögé bújva kicsit személytelenebb az interakció.
Hiszek a kérek és köszönöm varázslatos erejében. Akár szemtől-szemben kommunikálunk, akár a volán mögött játszuk a közlekedés nevű társasjátékot.
Egyenesen sportot űzök belőle, hogy felvegyem a szemkontaktust a másik sofőrrel, ha például szeretnék kikanyarodni egy araszoló sorba. Egy mosollyal, egy fejbiccentéssel bámulatos dolgokat el lehet érni, a közlekedésben is. Aki nem hiszi, próbálja ki!

Ha gyakrabban használnánk ezt a két egyszerű szót (vagy az annak megfelelő gesztusokat:), máris jobb lenne a világ...

lejegyezte: fonóművek




kép forrása: pinterest és marcipánfotó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése