Édes emlékeink

Amikor visszavonhatatlanul elröppen a nyár és már csalóka remény sem marad abból, hogy melegen kényeztető hosszú nappalok és rövidke felüdülést adó éjszakák visszatérnek, egyszer csak belopózik az elmúlás. Alkony felé érkezik, és olyan észrevétlenül telepszik le az ablak párkányára mint a köd. Először csupán annyit érzékelek, hogy valami más, valami megváltozott. A hangulat kicsit nyomottabb, eltöprengőbb, a csendek hosszabbak és viszhangtalanabbak lesznek. Ahogy a színek megkopnak, valakinek mindig eszébe jut, hogy felkapcsolja a lámpát. Az izzó takarékos, ezért felkapcsoláskor teljesen olyan, mint nagyon régen a sárga fényű petróleumlámpa… és meg is érkeztünk - a múltba.

Kicsi falu, falu végén kicsi utca, utca vége előtt a második ház. Ház - első és hátsóudvarral, műhellyel, tornáccal, tisztaszobával. Takaros, mindenre odaügyelve, gondosan építették, s bár volt benne a búbos kemence oldalában gőzkabin, építésekor nem gondoltak a benti illemhellyel, és a vizet is az utca sarkáról kellett behordani télen-nyáron. Ez csak a háttér, a keret, ahová visszaröppent ez az őszi hangulat: egy meleg, családias, édes együttlét emléke. Az este. Ahogy meggyújtja Édes a petróleumlámpát és a fényénél elköltjük a gőzölgő vacsorát, aztán meg a pattogó tűz mellett elhallgatjuk a vacsora előtt megkezdett mesét, s aztán szorgos kezek mosogatnak és a kályha fiókjából meleg vizet mernek a tálba az esti mosakodáshoz. Szerre, egyikünk a másik után mosakszunk, aztán hálóruha és be a jó meleg dunyha alá. Aztán elfújja a lámpát, csak a kályhában pattog még a tűz és a gyerekek egyenletes szuszogása összeolvad a rózsafüzér mondataival. Megnyugtató, biztonságos, meghitt.

Manapság már csak az ablakba kirakott gyertyák integetnek, mert ezt a hangulatot így visszahozni lehetetlen. De biztos vagyok abba, hogy Ő ott fent, miközben éberen vigyáz ránk és mondja a rózsafüzért értünk, visszainteget a gyertyáknak és tudja, hogy bár most van az emlékezés ideje, a szelíd tekintet, a fehér konty és a sarló által nyomorékra vágott kicsi(d)ujj nem köthető semmilyen ünnephez. Magauraként jön és megy; itt van velünk mélyen belül, s része a mindennapjainknak.

lejegyezte: ebarátnőm