Először pár éve egy magazinban találkoztam
a jelenséggel és teljesen lesokkolt. Savmarta hegekkel elcsúfított asszonyok,
lányok fotói sorakoztak oldalakon keresztül, színesen, élénken, megdöbbentően.
Sokszor csak a csillogó szempár utalt arra, hogy a most teljesen eltorzult
massza valamikor egy nő arca volt. Némelyik képen anya és kislánya együtt
szerepelt, mindkettejük fején színes selyemkendővel és mindkettejük arcán
ugyanannak a gyalázatnak a nyomaival.
Becsuktam az újságot, nem bírtam nézni a
képeket. Őrületes düh kerített hatalmába. Ismét az a tehetetlen düh, ami az
emberi butasággal szemben támad bennem és amit nem bírok elviselni. Az a düh,
amikor ordítanék, mert nem értem és nem is akarom elfogadni ami történik.
Aztán mégis kinyitottam az újságot, hogy
elolvassam a cikket, hogy megértsem a miérteket. De nem sikerült. Értetlenül
olvastam a részleteket, hogy hány országban, mennyi nő esik áldozatul
napjainkban is a férfiak ezen pitiáner bosszújának. A miértek pedig nevetséges
indokok, amik leginkább a támadók valamilyen vélt megszégyenüléséhez
kapcsolódnak. Mindez a XXI. században.
Ezután több helyen találkoztam a témával,
valamiért felkapta a sajtó, a bulvár, de szándékosan kerültem ezeket a cikkeket,
igyekeztem elfelejteni a képeket, sikertelenül.
Aztán nemrég egy közel-keleti ország
nemzetközi repterén várakoztunk a csatlakozásra. Szeretek ilyenkor nézelődni,
csak úgy bambulni bele a semmibe, nézni az egzotikus ruhákat, arcokat,
embereket. És egyszer csak megakadt a szemem egy nőn. Gyönyörű hosszú ruhát
viselt, hozzá illő fejkendővel, ami alól kivillant a semmivel össze nem
téveszthető látvány, az összeégett bőr, a csúf hegek. Egy európai öltözetben
lévő férfi mellett sétált, kicsit lemaradva, ahogy arrafelé szokás. Nem néztek
egymásra, szenvtelenül haladtak előre, semmilyen érzelem nem látszott az
arcukon.
Bennem bezzeg azonnal feltörtek az érzések
és a kérdések. Vajon ez a férfi tette ezt vele? Ha igen, akkor hogyan tud
mellette lenni, hogyan tudja elviselni a jelenlétét. Ha nem ez a férfi tette,
akkor vajon miatta kapta a bántást? Lehet, hogy ő volt a szerető, aki miatt a
férje elcsúfította? Vagy ez egy teljesen új kapcsolat?
A tömeg hömpölygött tovább én meg ott
maradtam a miértekkel és a gyomrom táján érzett émelygéssel. Van, amire nincs
válasz. Legalábbis számomra nincs elfogadható magyarázat. Ilyen történet ez is,
az elcsúfított életek története is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése