Valentin, te drága!

Éppen 13 és ¾ éves voltam, mikor, (nem véletlen az időzítés), elolvastam a 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplóját. A könyvből a legmélyebb nyomot az a bizonyos Valentin nap hagyta bennem. Soha nem hallottam róla azelőtt, mivel nálunk még nem csak, hogy ünnep nem volt, de még beszédtéma sem. Adriantól megtudtam, hogy ezen a napon náluk (az angoloknál) a reménytelenül szerelmesek és titkos csodálók megvallhatják végre szerelmük tárgyának vonzalmukat. Ez tehát a titkos vagy kevésbé titkos, névtelen vagy névvel ellátott levélküldések ideje. És ezt én fenemód irigyeltem. Elképzeltem, milyen érzés is lehet levelet, verset kapni titkos hódolótól, esetleg többtől is egyszerre. És nálunk ez miért nincs?

Teltek az évek és meg is feledkeztem Valentinről. De a rendszerváltás után lassacskán beszivárgott hozzánk több más nyugati hatással egyetemben. Csak nem teljesen úgy, mint ahogy azt én képzeltem. Nem az iskolások közt terjedt el, hogy ez az a nap, mikor nem ciki bevallani a vonzalmat a nagy Ő-nek, sőt majdhogynem kötelező; hanem a virág- és ajándékárusok kirakatában kezdtek pompázni az erre az alkalomra ajánlott kis kedvességek.

Úgy hozta a sors, hogy az esküvőnk napja február 15-ére esett. Akkor már szerelmesek napjaként kezdték emlegetni február 14-ét, de a legtöbben csak legyintettek rá. Mikor az anyakönyvvezetőhöz mentünk, nem kellett várni, hogy az előző pár és a hozzájuk tartozó pereputty kijöjjön a teremből. 

Meg is jegyeztem, hogy milyen jó, hogy most nincs tolongás, mint nyáron. – Persze, mert februárban csak a hülyék és a terhesek mennek férjhez. – vágta rá a férjem keresztanyja. Mentségemre legyen mondva, én az utóbbi csoportba tartoztam, mint ahogy ő is annak idején a februári esküvőjével. Ezen aztán jót nevettünk, mikor éppen nyílt a házasságkötő terem ajtaja, hogy beléphessünk. A már csak minket váró násznép csodálkozva látta, hogy az ifjú pár és a két tanú arcán boldog meghatottság helyett visszatartott nevetés ül. Manapság már nem biztos, hogy megúsznánk várakozás nélkül. 

Közben a Valentin napnak akkora tradíciója lett, hogy trendi pont akkor, vagy a környékén házasodni.

A minap elgondolkoztam rajta: mit is kaptam én Valentintől? Felszívecskézett kirakatokat, mikor közeleg a házassági évfordulónk. Szerelmes hangulatot jártamban-keltemben. Így, ha akarnám, sem felejteném el a dátumot. … És a férjem sóhajait, hogy ilyenkor srófolják föl a virág árakat.

lejegyezte kedves vendégünk, Piros Évi