A
közelmúltban együtt dolgoztam egy olyan egyesülettel, amelynek munkatársai
idős, demens emberek (dementia: az értelmi képességek lassú, folyamatos
leépülése) ellátásával foglalkoznak: biztosítják számukra a szabadidő kulturált
eltöltését, a családi és társadalmi kapcsolatok fenntartását, segítenek a
problémák megoldásában, a konfliktusok megelőzésében. Mindezt azért, hogy ezek
az emberek megőrizzék, visszanyerjék önbecsülésüket, személyes hatékonyságukat,
életviteli készségeiket, és a lehető legtovább a társadalom és a család hasznos
tagjának érezzék magukat.
Az
egyesület munkatársai elképesztő türelemmel, elfogadással és kitartással
fordulnak az ellátottak felé, tisztelettel, udvariasan és kedvesen
kommunikálnak velük még akkor is, ha minden nap újra és újra el kell mondaniuk,
hogy kik ők, vagy hogy merre van az ebédlő.