Kedvenc vízpartom

A víz sötétkék, sötétzöld, hullámos, sima, leginkább mindenféle. Ha az ember evez benne, feltétlenül figyelnie kell, hogy mindig a hullámokra merőlegesen tartsa a kajakot,  különben felborulhat. A magabiztos és gyakorlott úszótudás is elengedhetetlen. Gyönyörű kis eldugott strandokat, öblöket lehet így felfedezni, ahol meg-meg állunk egy kis pihenőre. 

A part mentén a víz gyorsan mélyül, mindenütt köves, így elkél a tengeri cipő az éles kövek és a sünök ellen. A sziklák a víz fölött és alatt mindenféle élőlényeket vonzanak, így jól jön a snorkel felszerelés. A víz tiszta és messzire el lehet látni benne: nézhetjük, milyen halak közelítenek, játszhatunk a kis rákocskákkal, vagy csatlakozhatunk egy halrajhoz.

A hatalmas hegyek körben egészen különleges látványt nyújtanak a vízzel együtt: kajakból nézve egyszerre gyönyörködhetünk a tájban, a szigorú, fekete hegyekben, és az ódon kisvárosokban. 

Sosincs elviselhetetlen hőség, mert a szél mindig fúj – váratlan esőkre és viharokra azonban a magas hegyek miatt számítani kell. Ha van kedvünk, időnk és lendületünk felmászni ezekre a meredek ormokra – túrabakancs nélkül is működik – csodálatos panorámát élvezhetünk.

A parti sétányok hosszúak és jól kiépítettek, tele falatozóval, padokkal, parkos részekkel vagy éppen bicikli utakkal. Órákon át lehet fel-alá sétálni, közben elfogyaszthatunk egy gigantikus hamburgert, vagy fagylaltot. A hamburgert mindenhol az orrunk előtt sütik, sőt az egyéb, helyi húsételeket is, csak győzzünk választani (a vegetáriánusok nem tudom, mit esznek errefelé, mert a kínálat hús hússal).

Az egyik partközeli sziget maga egy luxusszálloda: a sztárok kedvelt pihenőhelye már több évtizede. Bejutni nem lehet csak úgy, egy földnyelv köti össze a szárazfölddel, de ahogy átérünk rajta, kapu és sorompó fogad, érzékeltetve, hogy illetékteleneknek (nem vendégeknek) tilos az Á.

Az egyik kedvenc országom.

Hol jártunk?

(Bizony ezt már nem sok kedves olvasónk tudta, pedig itt van: Montenegro)

lejegyezte: szemfény