2017. május 31., szerda

Lappangó kórság



Az egészség egy megfoghatatlan valami, igencsak tág fogalom és amíg van, addig nem is igen foglalkozunk vele. Tisztelet a tudatos kivételeknek. 
Magam körül azonban azt látom, hogy nagyon sokan küzdenek kisebb, nagyobb nyavalyákkal. Nemrégiben derült ki, hogy nekem is van egy lappangó, autoimmun betegségem, ami nem gyógyítható. Pedig én egészségesnek éreztem (érzem) magam. Semmilyen jel nem mutatkozott, csak annyi, hogy a normálisnak mondható mértéknél jobban hullott a hajam. Semmi más nem utalt arra, hogy baj van. Próbálkoztam mindennel: hajregeneráló kúrák, gyógynövényes samponok, hajhullás elleni szérumok, meg ami csak eszembe jutott. De nem segített semmi sem. Aztán olyan mértéket öltött a hajhullás, hogy a fodrászom már nem volt hajlandó befesteni a maradékot. Kivizsgálást tanácsolt, amit akkor én már el is kezdtem, mert magam is sejtettem, hogy valami lehet a háttérben.


A kötelező köröket végig jártam: vérvételek, gyulladást kereső ultrahangok, fogászat, nőgyógyász, belgyógyász. Semmit nem találtak, semmi jelét annak, hogy valami gond lenne.
Aztán az üzemorvosi vizsgálaton hangzott el a kulcsszó, endokrinológusnál jártam-e? Nem ott még pont nem jártam. Vérvétel és nyaki ultrahang után megállapította az endokrinológus, hogy pajzsmirigy gyulladásom van (meg még jó néhány dolog rendellenesen működik pajzsmirigy fronton grátiszba). Ez egy gyógyíthatatlan autoimmun betegség, nem lehet megszüntetni, nem fog elmúlni. Röviden ahogy én értem, a saját szervezetem valami miatt gyilkolja a pajzsmirigy állományomat, felzabálja a pajzsmirigy sejteket és ezáltal a létfontosságú hormon ellátás megváltozik. Évek alatt csökken és előbb utóbb valamilyen tünet formájában jelentkezik is.

Megrémültem elsőre, mert ez az autoimmun betegség nagyon drasztikusan hangzik. A nemlétező gyógymód is az elsőre. Ugyanis nincs mód a teljes gyógyulásra. Csak kezelni lehet ezt a betegséget és a társait. Valahol jó, hogy megvan a baj és az is, hogy kezelni lehet gyógyszerrel, diétával, életmód váltással. De önmagában mégis rémisztő, hogy valami már ott lappang az ember testében, nem tudunk róla, közérzetünk nem árulkodik, tünet szinte minimális, alig észrevehető és közben gyilkol belülről és ráadásul nem is tudunk soha többé megszabadulni tőle.  
Hogyan is lehetne pozitívan zárni ezt a szösszenetet? Sok ilyen betegség van tudom, nem vagyok egyedül és én még jól jártam mert teljes életet élhetek ezzel együtt is, ezt is tudom. Nem mindenkinek van ilyen szerencséje.  Azért a tanácsom az, hogy a szűrővizsgálatokat vegyünk komolyan. Tessék elmenni a kötelező körökre és odafigyelni az árulkodó jelekre. Érdemes időben megtalálni ha gond van.

lejegyezte: egy kedves vendégünk