Kívánság lámpás

Egyik délután elkezdett motoszkálni egy gondolat a fejemben. Tudjátok, olyasmi, mint Micimackónak, a tenni kéne valami nagyon fontosat. Kerestem, kutattam mit, mit, mit tehetnék. Nem hagyott nyugodni az érzés, hogy kikiabálnám a szélbe a vágyaimat. Nem bírtam várni a szülinapomig és nem volt a közelemben egyiptomi szkarabeusz sem, amit megsimogatva kívánni lehet valami különlegeset. Eszembe jutott egy korábban ajándékba kapott kívánság lámpás, amit valahová elpakoltam a céges buli után. A vésztartalék tonhal konzervek és tésztához való szószok mögött meg is találtam a szekrény mélyén. 
Nekiláttam az előkészületeknek. Gyöngybetűkkel felfestettem rá a vágyamat egy szóban

A bor (nekem) nem tétel

Kevesen születnek kiváltságosnak, szőlő tőke mellé, a legtöbben valamikor felnőtt korban kezdik az ismerkedést a borral. Így voltunk ezzel mi is. Hosszú utat tettünk meg a vörösboroskólától a Ráspi-,  a Szászi-, vagy a Montepulciano környékén gyönyörűeket alkotó Máté Ferenc borokig. Úgy kezdődött ez, ahogy minden jóvágású egyetemistánál abban az időben - pedig egyik szakon sem volt vizsgatétel a bor -, ha buli, akkor vörösboroskóla. A helyzet úgy hozta, hogy voltam a pult mindkét oldalán. Volt, amikor önfeledten „nosztalgiáztunk” a Petróleum lámpásra és közben mindenki kezében ott volt a műanyag pohár, és volt, amikor én magam mértem: eleinte gondosan centizve, aztán érzésre, aztán csak úgy ránézésre – akinek már magas volt az alkohol szintje, annak inkább boros-kólát, a beindulóknak kólás-bort. Vicces volt, de köze nem volt a borhoz.

A szőlő

Az emberiség talán legősibb növénye, már a Bibliában is szerepel. Noé a világot elpusztító özönvíz után szőlőt ültet, és így köt szövetséget Istennel. Krisztus egyik szimbóluma a szőlőtőke, az utolsó vacsorán elfogyasztott kenyér és bor pedig azóta része az egyházi liturgiáknak. A görög monda szerint Kolhiszban virult az első szőlőtő, s innen terjedt el a Földközi-tenger partvidékén. Ezt állítja a monda, az igazság az, hogy a szőlő egyik őshazája valóban valahol Kis-Ázsiában keresendő, ahol ma is vadon él. A szőlő őshazáját tehát pontosan meghatározni nem tudjuk. Egy azonban bizonyos, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés valahol Európa és Ázsia határán kezdődött. Magyarországon is több szőlőfaj megtalálható, és ezeken a helyeken, méltán híres borvidékek alakultak ki. Borszőlőből van néhány őshonosunk is mint a kéknyelű, a legismertebb csemegeszőlő fajták nálunk a Csaba gyöngye, az Izabella, és az Otelló.

A sör

A nyárral együtt elmúltak a zenei fesztiválok, s most, bármerre nézünk a gasztró-fesztiválok uralják a terepet: még mielőtt megkóstolhatnánk az újbort itt a sörfesztiválok időszaka. A sörfesztiválok királya, (vagy királynője) méltán a müncheni Oktoberfest. A világ legnagyobb sörös népünnepélye, melyet 1810 óta évről évre több millió ember látogat. Aki nem jut el Münchenig, az se csüggedjen, hiszen Magyarországon is lesz hasonló - vagy majdnem hasonló -, ha érdekel kattints a linkre a részletes programért. 

De lássunk egy kis gyorstalpalót magáról a sörről - nekünk nőknek - röviden. 

Mikori találmány a sör?

Az emberiség legrégebbi italai közé tartozik. Már 6000 esztendővel ezelőtt is ismerték Babilonban. A Tigris és az Eufrátesz folyó menti őslakosok árpából, élesztővel erjesztették, főzték a sört. A királyok sört ajándékoztak az ünnepekre a papságnak. S míg a munkások naponta egy korsó sört kaptak, a hivatalnokok négy-öt korsóra is számíthattak.

Az ember és az ő legjobb barátja

Néhány hete olvastam el Fekete Istvántól a Bogáncsot. Anno kimaradt nekem ez a remekbe szabott kötelező, de most bepótoltam, és nagyon örülök, hogy a kezembe került. Sokféle gondolatot ébresztett bennem emberről, kutyáról egyaránt.

Azt kell mondanom Fekete István ezen regénye is méltán híres. Lenyűgözött az a rengeteg információ és/vagy intuitív tudás, amit a kutyákról beleszőtt. Érdekelne, volt-e sajátja, vagy honnan tudta ezeket a dolgokat konkrétan a pulik természetéről. Kiemelkedően  hiteles, meggyőző, valós és megindító is egyben, ahogyan megszemélyesíti a kiskutyát. Változatosan és élethűen tárja elénk a gondolatait az érzéseit.

Na meg ez a rengeteg kaland, amin keresztül megy Bogáncs…

Végig nagyon olvasmányos és lebilincselő. Néhol vicces és megmosolyogtató, de legtöbbször szívet tépő és a sorok mögött kőkemény emberi sorsok és tragédiák húzódnak meg.

Dió

A diófa, melyet "unokáinknak ültetünk", tavasztól őszig szemet és szívet melengető  látvány. Bár a mi diófánk zsenge kora ellenére már termő, de unoka még sehol... 
Ám ez a fa minden évszakban nyújt valami újat: Tavasszal hajtásaival, nyáron lombkoronája hűsítő csábításával, ősszel finom gyümölcsével, télen pedig a kihelyezett madár etető hívogató eledelére odakucorodó tollasok seregével gyönyörködtet. Ezen túl a dió ezer arcát mutatja nekünk: jelen van a népi gyógyászatban, ismerjük jótékony hatásait szervezetünkre s így méltó helye van a konyhai remekművek összetevőjeként.

Elköltöztem

Igen, elköltöztem. 

Hogy hová? Egy jó pár hónap tapasztalatai szerint oda, ahol - jelző lámpa ide, jelző lámpa oda -, minden gyalogos akkor megy át az úttesten, amikor tud. Ahol senkinek nem fordul meg a fejében, hogy átférkőzzön két parkoló autó között, mert lehetetlen elférni, ahol nem Isten ellen való vétek finoman megkoccantani parkolás közben az előtted és mögötted álló lökhárítóját, ahol rengeteg a körforgalom, melynek haladási szabályait leginkább az élet írja.

Oda, ahol a buszra mindenki az első ajtón száll fel és köszön a buszvezetőnek, ahol a buszvezető fogadja a felszállók köszönéseit és mosolyog, megvárja a rohanókat és ahol maga a busz is percre pontosan, a jelző tábla szerint érkezik meg, nem siet, nem késik.