2014. október 3., péntek

Dió



A diófa, melyet "unokáinknak ültetünk", tavasztól őszig szemet és szívet melengető  látvány. Bár a mi diófánk zsenge kora ellenére már termő, de unoka még sehol... 
Ám ez a fa minden évszakban nyújt valami újat: Tavasszal hajtásaival, nyáron lombkoronája hűsítő csábításával, ősszel finom gyümölcsével, télen pedig a kihelyezett madár etető hívogató eledelére odakucorodó tollasok seregével gyönyörködtet. Ezen túl a dió ezer arcát mutatja nekünk: jelen van a népi gyógyászatban, ismerjük jótékony hatásait szervezetünkre s így méltó helye van a konyhai remekművek összetevőjeként.

A diót, már az ókori görögök is ismerték, kutyaharapás gyógyítására és féregűzőként használták. A középkorban elsősorban a termést fogyasztották, emellett reuma és idegpanaszok ellen teát is készítettek a leveléből. Hazánk népi gyógyászatában gyakran alkalmazták belsőleg vértisztítóként, bél- és gyomorhurut ellen, külsőleg sebkezelésekre.
A leveleket célszerű július - augusztusban begyűjteni gyógyászati célokra. A termés szedését a hozzáértők akkorra teszik, amikor zöld „bundája” megreped ezáltal könnyen kibújik belőle. Ütögetéssel vagy rázással távolítsuk el a fáról. Mi a saját diófánkról sosem vertük le a termést, ami természetesen lepotyogott, azt szedtük össze. Begyűjtés után a diót célszerű napos helyen szárítani, hogy a felesleges nedvességet leadja.

 Mire is használjuk a diót?
  • A diófa levele külsőleg: forrázatát borogatás ként vagy lemosásra, (fekélyek, kelések, ekcéma, gyulladásos sebek gyógyítására), továbbá izzadás ellen is hatékony.  Torokgyulladás esetén hatásos, ha öblögetünk, gargalizálunk. Ülőfürdőként aranyér kezelésére jó. Ilyenkor a diófa levél leforrázzuk és 30 percig állni hagyjuk, majd a leszűrt levét használjuk fel.
  • A diófa levele belsőleg: teaként fogyasztva elsősorban gyomor- és bélhurut, valamint hasmenés kezelésére ajánlott. Elkészítése: 1,5 dl forró vízhez adjunk 1,5 g szárított diólevelet, 3-5 perc áztatás után szűrjük le. Napi maximum 1-3 csészével javallott. Gyomorfekélyben szenvedők ne használják! 
  • A dió, azaz a termés: számos értékes anyagot tartalmaz, telítetlen zsírsavakat, fehérjét, ásványi anyagokat (Mg, K, Ca), és vitaminokat (E-, B-vitamin). Többek között gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, összehúzó hatású. Felhasználásával kozmetikumok is készülnek. Használható például házi hajfestésre a következő módon: a termésfalból, vagyis a dió héjából, teát készítünk tetszés szerinti arányokkal, de fél liter vízhez legalább 5-6 diót adunk. Egy napig állni hagyjuk, majd ezt visszük fel a nedves hajra. 20-30 percig rajta hagyjuk, és végül kimossuk belőle. Folyamatos használatát hosszú időn keresztül nem javasolt.
  • A dió mint gasztronómiai alapanyag. A dió termését nemcsak nyersen fogyasztják, de különböző sajtolású olajak, likőr, pálinka, lekvár is készíthető belőle. Éretlen zöld termést pedig gyakran befőzik vagy szörpnek használják. Magja és a magjából sajtolt olaj érvédő, érelmeszesedést gátló, csökkenti a koleszterinszintet és antioxidáns hatású. 

    Végezetül, csöppnyi irodalom a témában, kedves kis vers ez gyermeknek felnőttnek egyaránt :)

    Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
    Ki a lakik a dióhéjban?
    Nem lakhat ott bárki,
    Csak Dióbél bácsi.
    Ha rácsapsz a dióhéjra
    Kinyílik a csontkupakja
    És cammogva előmászik
    Vén Dióbél bácsi
    Csak a szádat 
    Tátsd ki!


lejegyezte: tintaflinta