2014. október 22., szerda

Lányomnak



Hogy meddig fáj még???   

És akkor most mit mondjak? Hogy a szívügyek egyszer csak elcsitulnak? Hogy pár hónap vagy több még és az egész már csak emlék? S ha szerencséd van, szép marad, s a vége nem öli meg az új vágyakat? Hogy jön még más, kinek szavára, szeme rebbenésére, kézmozdulatára mozdul majd a szíved és lebegsz, újra lebegsz, mert tizenévesen ez így természetes?  De hogy te még álmodsz róla és fáj, ha fölébredsz? 

Ez előfordulhat még, nem ér rögtön véget. Olyan ez, mint a gyász, várni kell, hogy múljon, s minden fájdalommal kicsit könnyed hulljon. S könnyebb legyen, egyre könnyebb, míg elmúlik végleg. De ez csak statisztika, nem ígéret.


lejegyezte: egy kedves vendégünk, Piros Évi

a képet köszönjük Jamie Lackey művésznek.