2016. október 28., péntek

Őszi szünetre gubancoló

Kedves szülőtársaim! Anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik, bébi- és nagyobb gyerkőc szitterek, esetleg jóságos szomszéd nénik, valamint egyéb, gyerkőcöket tényleg bíró, felvigyázó és hasonló 7-nél is több próbát kiállók figyelmébe ajánlás, szeretettel az őszi szünetre:

Közeledik a fent említett, gyerkőcök által hőn várt, más egyéb korosabb felnövőknél talán kevésbé lelkesen áhított, őszi szünet, amikor is gyerkőcök isiből, oviból kiszabadulva, megpihenhetnek, ellazulhatnak, miegymás módon lenyugodhatnak.

Gondoljuk mi. 
Mármint szeretnénk, ugye. 

A valóság azonban ennél pötit árnyaltabb. Nagy nyugis megpihenés helyett (nem részletezve a „Jesszusom, most ki vigyázzon rá? Marika néni nem ér rá! Anyád tényleg nem tud jönni? Honnan a túróból akasszak le még szabad napot, ha az összes sem elég Karácsonyra sem”… és egyéb tűnődni, merengeni és feszülgetni valókat), valójában az alábbiak várhatóak: rohangálás, hangoskodás, nyüzsgés, jövés-menés, rendetlenség-rakás, aztán még annál is nagyobb rendetlenség-rakás, majd "anyaaaa, hol van a.... (tetszőlegesen behelyettesíthető végtelen számú lehetőséggel), továbbá, anyaaaa! bírkózzunk-fogócskázzunk-párnacsatázzunk!, gyere-gyere-gyere-gyere!, anyaaaa, hol vagy?, nézd-anya-anya-anya-nézd!, látod-anya!, figyelj-anya! és számtalan egyéb formájú anyázások és szeretet megnyilvánulások.

Kinél mi, ennél kevesebb, vagy ennél is sokkal több, hangosabb, zajosabb, rendetlenesebb – egyszóval még annál is gyerkőcösebb megnyilvánulások, jelenlevések és önfeledt létezni vágyások.
Mi megkaptuk már párszor, hogy gyerkőc mintha kissé hiperaktív lenne. Nos, ragaszkodom hozzá, hogy nem. Más gyerkőce persze lehet, hogy az, ha szülője, orvosa, tudora és egyéb nagyon értője és gyógyásza feltétlen ragaszkodik hozzá. De hát azt én sem tudhatom – ugye , lévén én a saját utódommal élek együtt, nem máséval, így aztán eme kiskorúra szűkül szülői (értsd: elfogult, sőt, még annál is sokkal elfogultabb rá-, vagy épp rá-nem-látásom), de ha már egyszer így alakult, akkor tényleg vállalom, hát ez van: márpedig az én ivadékom, nem és nem hiperaktív.
Részben, mert nem hiszek olyan baromságban (bocsi), mint hipearaktivitás (legföljebb nem jól kezelt, unatkozó és igenis mozogni, felfedezni vágyó gyerek, mivelhogy gyerek és így működik), másrészt, mert figyelemzavar, mint olyan konkrétan nálunk nincs jelen, legföljebb figyelem-tobzódás, lévén, annyi érdekes dolog van a világon.
Mindenesetre azt el szoktam ismerni, hogy gyerkőc szuperaktív. És így azért mindjárt más, nem igaz?


Nos, ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiunknak szép, kellemes, nyugodt és miegymás úgyis kivitelezhetetlen, de remélhetőleg jó kedvű, vidám, szeretetteljes, tehát szuperjó gyerkőcös őszi szünetet!

lejegyezte kedves vendégünk, Járai Judit