2017. január 25., szerda

Tizenéves hősök


A mai tizenévesek? Ugyan! Kezelhetetlenek, felszínesek, lusták, csak a neten lógnak, nincsenek valós kapcsolataik – mondogatják sokan a szokásos sztereotípiákat. Mi, akik nap, mint nap hosszabb időt töltünk velük, - vagy, mert van tini a családban vagy, mert a munkánk hoz össze velük, - tudjuk, hogy ha nehezen kezelhetőek is, de igazi egyéniségek. Sőt, most hatványozottan azok, hisz a gyermekkor burkát feszegetik magukról lefelé, próbálgatják szárnyaikat és keresik az utat, hogy merre is induljanak. Ez persze nem egy jól átgondolt tudatos folyamat. De még kívülről is izgalmas megtapasztalni, ahogy a másban oly flegma kamasz váratlanul érdeklődést mutat valami iránt, sőt lelkesedni kezd. Azt, hogy vannak barátai, akik mellett kitart tűzön-vízen át. Azt, hogy kivillantja az arany szívét olyankor, amikor nem is gondolnánk, és azt, hogy még mindig kisgyermekes bájjal tud levenni minket a lábunkról.

Beszakadt egy család alatt a jég a Balatonon másfél hete. A hét éves kislány nem, de a szülők a jeges vízbe kerültek. Több ember is tartózkodott a parton, de csak álltak és tehetetlenül nézték, hogy mi történik. Csupán két tizenhat év körüli fiú cselekedett.
Az egyikőjük szerzett egy szánkót, a másik egy faágat, és óvatosan közelítve meg a léket, sikerült mindkét felnőttet kimenekíteniük. Az anyuka már szinte a jég alatt volt, de ők kihúzták. Ismeretlenül is nagyon büszke voltam rájuk. Meséltem a kollégáimnak, mi történt. Lelkesedtem a fiúk hősiességén, és háborogtam a felnőttek közönyén. Mit kaptam válaszként két élete delén lévő, meglett férfitól? Hogy a srácok még meggondolatlanok, nem mérlegelnek, nem törődnek a veszéllyel. Mert hát ők, a jólmegtermett (száz kiló körüli) férfiak, ugye, hogyan is indulhatnának el egy lék felé? Meg is jegyeztem magamban, őszintén remélem, ha egyszer bajba kerülök, nem a hozzájuk hasonlók lesznek a közelemben.

Eltelt egy hét és újabb tizenéves hősről jött a hír. Hősről, aki egy égő máglyává váló busz ablakát kitörve menekítette társait. Hős, aki az életét adta a többiekért. Még holtában is a kalapácsot szorongatta, mellyel utat tört a társainak. A többiekről, akik szintén részt vettek a mentésben alig szólnak a hírek, pedig hős volt mind. Mert nem mérlegelt. Tette, amit a helyzet és a benne lakó arany szív követelt.

Ilyenek ezek a mai fiatalok. Meggondolatlan hősök. Támogassuk, szeressük őket amíg lehet, és legyünk büszkék rájuk.

lejegyezte: Vica