2017. április 5., szerda

Fészekrakósdi


Olyan jó, ha az embernek kertje van. Vagy legalább egy fa az ablaka előtt. Mondjuk, eltart egy ideig, amíg megszokja, hogy a hajnali ébresztő nyáron, nyitott ablaknál, zöldhajnalban indul be, és pont addig tart, amíg a hű barátunk, az okos telefon meg nem szólal, hogy ”ébresztő! most már ki kellene keveredni az ágyból!”. Az ablak előtt, ezek után egész délelőtt csend.
Akkor is élmény.
Meg lehet szokni a csicsergést is, akár a hajnali villamos csilingelését. Esküszöm!
Az évszakok is varázslatosak a madarakkal, a téli csend, amiben csak egy-egy fagyos madárka szemezget a madáretetőn, vagy a tavaszi fészekrakósdi! Igen! Ez utóbbi gazán izgalmas!
Előbb csak libegés, egymás kergetése, kacér körök és apró érintkezések. Igazi légi tánc. Aztán
a tevés-vevés, fejvesztett csivitelés és a legjobb hely kiválasztása. Néha egy kis csörte a fajtársakkal: „ez a tavalyi elszáradt fűszál már pedig az enyém!” és „az az ághajlat is már stipp-stopp!” tessék odébb állni egy bokorral, más zugot keresni”.
Most pont egy őszapó párocska költözik a tujánkra. Figyeltem a násztáncot. Bár nehezen tudom megkülönböztetni a hölgyet és az urat, nagyon bájosan lejtették – gondolom, az úré volt a zárókűr. Épp a zugkijelölésnél tartanak. És az egyik kismagár eldöntötte, hogy a fának arra a részére rak fészket, ami az ablakban tükröződik. Folyamatosan neki repül az ablaknak. Nem nagy a lendület, hiszen az ágak szinte az ablakig érnek, de koppan a kis fejecske már vagy negyedjére, ő meg csodálkozva nézegeti, hogy miért nem tud eljutni álmai zugába. Letakarom az ablakot, hiszen a madarak ablakvakok. – Nem mintha az emberek gyakran észre vennék, hogy hányszor visszapattannak valamiről – példa erre a munkahelyi üvegplafon ugye.
Vissza az őszapóhoz. Már nem próbálkozik. Kicsit meglepődött a barna négyzeten, ami az álomlak kiszemet helyére nőtt hirtelen, de napirendre tért felette és tovább keresgél. Nagyon szeretném, ha megmaradnának nálunk. Ez egy ritka kedves és védett madárfaj. Figyelmesek és nagyon gyöngédek egymáshoz a párok – úgy alszanak, hogy az egyik betakarja a másikat a szárnyával. Gyakran élnek nagyobb társaságban és ha úgy adódik a kisközösségükben is nagyon segítőkészek, megfigyelték, hogy van, hogy több pár közösen költ és nevel fel fiakat. Példás madárkák!
Ilyet akarok! Sokat, sokat!
lejegyezte: ebarátnőm