Lakásba is minimál!

Itt a tavasz! Na jó, lehet, hogy ez már nyár – már megint nem figyeltünk arra a tavaszi csütörtök délutánra – nem is tudom. Bent a lakásban még kissé hűvöskés van, tartják a falak a vacogtató tél emlékét. Én már fejben és gondolatokban kinn járok, napfény, virágillat, megújulás.

És igen! Tavaszi nagytakarítás.

Begyült a lakásba nem csak a téli szöszmösz, hanem ez az egész kuckósodó hangulat. A „jobb bent mint kint”, a „teázgatva olvasgassunk és bentről bámuljuk a kinti csodát” érzés. Ki kell hessinteni! Hiszen most vár minket a kint, és ehhez fel kell frissíteni a bent lévőt! – Mennyire igaz ez az életünkre is, gondoljunk csak bele. De hát tudjuk: mint fent úgy lent, mint bent úgy kint. –

Vissza az eredeti gondolathoz: nagytakarítás.

Igen. Első napirendi pont a rámolás!
Eltenni a meleget, a puhát, a szöszöset, elővenni a lengét, a könnyűt, a szellőset. Eltenni a vastagot, a rétegeset, a forrósítót, elővenni a vékonyat, az áttetszőt, a hüsítőt. Ó, van itt tenni-venni való. És ha csak ez lenne. Jön a következő, mert néhány kéretlen lakótárstól is szabadulni kell: áttelelők, beköltözők, illetlen menedékkérők. Már ők is mennének, nem is kell mást tenni, csak segítsük őket ki. Ezek után jön a lom. Mert gyűlik. Nem vagyok egy gyűjtögető típus, mégis meg-meg áll a kezem egy szép kosár, színes doboz, egy szalag, egy formásabb kacat láttán. Próbálok nekik helyet keresni: „újrahasznosítok!” mondom magamnak vigasztalón. De ilyenkor, a tavaszi generálnál kiderül, hogy nincs szükségem az újrahasznosítottra.

Rájöttem: lakásban is, akárcsak gardróbban: minimál! Ezerszer könnyebben karbantartható, átlátható és életteret ad! Így hát nem csak takarítok ilyenkor, hanem lomolok is és fellélegzem!

Tisztább, könnyedebb, szabadabb érzés ;)

a kép forrása: unsplash.com

lejegyezte: ebarátnőm