Oldalak

2014. február 22., szombat

Borbély Szilárd emlékére


Debrecen. Életem nagyon szép évei, és sok is. Majdnem egy évtized a tudomány elefántcsonttornyában, ahol akkor még voltak csoportok, és közösségi élet - valós, nem virtuális - ahol voltak beszélgetések, értelmes viták és önfeledt bulik. Ahol mindenki mindenkit ismert és volt hovatartozás.

Debrecen. Hírek, események, gyász. De nem az enyém. Bár olvastam róla, láttam színdarabját játszani, egy volt azon kevesek közül, akivel nem volt emlékezetes személyes találkozásunk. Én nagyon sajnálom.

Debrecen. Hiába a közös tér, nem marad más, csak mint minden olvasónak, a betűk a papíron, a versek, írások nyoma a lelkemben.



Így írt, nekünk:

"úgy hagy nyomot, mint a beszéd utáni hang,
az ellebegő rezdülés, a megkondult harang" (Reflexiók)

"Vajon miért színesebbek a képek, mint a világ? Ha például a poros és megfakult Andrássy útról vagy a szürke kősivatagra emlékeztető Hősök teréről besétálunk a Szépművészeti Múzeumba, a képeken egy színes világ látható. De vajon miért van az, hogy a világ nem emlékeztet arra a színpompás világra, amelyet a festett képek ábrázolnak? Nem lehet, hogy ezek a gyerekek látják jól, mert még tiszta a szemük? És mi tévedünk, amikor mindenütt csak a fakót, a kopottat, a porosat látjuk?" (Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege)

"Végig imádkoztam, altató dalokat
énekeltem magamban. Fogtam a kezét
képzeletben. Tudtam, hogy még él,
de nem fogja túlélni. A fájások között
azon a titokzatos éjszakán kinyílt
az ég. Szeretet és nyitottság áradt
belőlem, és belém, ami mások felé
fordított. Erőt tudok meríteni belőle," (A dinnye)

"A tizenhárom éves koromban
átélt élményem óta nem a testi burkot,
hanem mindig a lelket néztem. És
minden lélek szép. És sóváran vágyik
a tökéletesedésre. Kisfiam lelke tiszta" (Az oxigénhiány)

"meg a fátyol amely
elrejt de mégsem aztán
a sors a homokozóban
épül míg a játékok" (Magdi)

"De a kérdőjelek mintha idéző-
jelekké váltak volna. Így lehetett amit, így-úgy végig
csinálni. Múljak csak! Az értéssel maradva egyedül Félre" (Félre értés)

Maradt. Köszönjük!

az idézetek forrásai:



lejegyezte: ebarátnőm





A fotóért köszönet marcipánfotó-nak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése