Anya

Emlékszem, amikor az óvodában izgatottan készítettem a préselt virágokból ragasztott ajándékot és szorgalmasan gyakoroltam az anyák napi verset, hogy úgy igazán nagyon tetszen Neki. Bár még nem értettem az ünnep lényegét, mert hiszen természetes hogy Ő van, hogy mindig velem van, hiszen együtt lélegzünk, egyek vagyunk, az ölelése a világ.

Emlékszem arra, amikor már nem akartam valami „vacak” saját készítésű ajándékot adni, ezért a  hulladékgyűjtésből kapott pénzemből egy szappant vettem, hogy az én legszebb, legokosabb, leg-leg-leg Anyukám valami igazán szépet kapjon.

Aztán emlékszem arra, amikor ellógtunk a szombati felvételi előkészítőről, hogy a réten óriási vadvirág csokrokat szedjünk. És tudtam, hogy mérges lenne, ha kiderülne, de mindegy volt, úgysem értettünk egyet semmiben, mindig azt hitte, hogy jobban tudja nálam, pedig dehogy! De azért mégis, szép nagy csokrot szedtem, hiszen ő az Anya...

Arra is emlékszem, amikor az egyetemi évek alatt nem értettem, miért kéri, hogy legalább másnaponta hívjam fel, és miért szomorú, ha nem megyek haza hétvégére. Örülne inkább, hogy végre van ideje magára, mert már pontosan értettem, hogy mennyi önfeláldozással, odafigyeléssel, türelemmel jár az, hogy Ő Anya. De május első vasárnapjának hétvégéjén soha nem volt kérdés, mi legyen a program: futottam, repültem haza.

Arra is biztosan mindig fogok emlékezni, amikor egy anyáknapján én láttam vendégül őt, és hirtelen rádöbbentem, hogy már egy ideje ugyanúgy vannak az edények a szekrényemben, mint Nála, ugyanúgy főzöm a húslevest (pedig korábban kísérletezgettem), és ugyanúgy hajtogatom a ruhákat, mint Ő.

Most pedig, ha a lányomra nézek, pontosan tudom, hogy bárhogy is sikerült volna az a préselt virág, Neki tökéletes lett volna, hogy az olcsó szappan felért egy gyémánt nyakékkel, hogy legtöbbször tényleg Ő tudta jobban és hogy Anyának lenni valóban sok önfeláldozással jár, de mégis a legszebb feladat a világon.

Köszönöm Neked Anyukám, és ígérem, mindent megteszek, hogy legalább közel olyan jól csináljam, mint Te tetted!

a kép Marcipánfotó, mint a legjobbjaink:)

lejegyezte felhőjegyzet