Oldalak

2014. május 9., péntek

Modern rabszolgaság?


Kedves nőtársaim, hányszor gondoljuk mi nők, hogy csak mert biológiailag „XX” kromoszómával születtünk már belénk is van kódolva a rabszolgaság.

Persze nem mindenki érzi ezt így, s ez így van jól; és igen, ezek a mindennapi feladatok csak akkor válnak rabszolgaság szagúvá, ha úgy éljük meg őket. No de melyikünk fejében nem fordult meg, hogy ha visszamehetne az időben határozottabban kezelné a női egyenjogúság kérdését. Pedig nem is bonyolult feladat ez, talán csak egyensúlyt kéne teremteni munka, háztartás, és önmegvalósítás között - mint ahogy barátném is szokta volt mondani. Nekem személy szerint nem igazán megy, hol egyik, hol másik kap nagyobb hangsúlyt és tolja hol ide - hol oda az egészséges vagy lehetséges közép utat.



Most egy kicsit elkalandoztam, mert nem ezt szerettem volna igazán megosztani, hanem azt, hogy most, életem e szakaszában, ami a fiatalnak már öreg, öregnek még fiatal, nekem meg már több mint szeretném, az álláskeresés útvesztőjébe kerültem, és sikerült az elmúlt két hónapban olyan munkalehetőségeket megtapasztalni, és olyan be nem tartott ígéretekkel szembesülni, amiket ha nekem mesélik, el sem hiszem. Ott ahol volt lehetőségem dolgozni, többek között álláskeresőket interjúztattam (hivatalos nevén munkaerő kiválasztás). Előfordult, hogy olyan állásinterjúkat tartottam, ahol inkább óva intem bizonyos jelentkezőket az adott cégtől (melyet képviselnem kellett volna) és aztán ezeket a jelentkezőket tanácsokkal láttam el arra vonatkozóan, hogy mely oldalakat böngéssze, ahol reményeim szerint sikeresen talál számára megfelelő munkát. Ez az az érzés, amikor az ember legszívesebben ráállna a saját a nyelvére, hogy ilyen feltételekkel, és ilyen fizetéssel keres megbízható dolgozót, olyat akitől majd felelősségteljes munkát vár el. Hát ezt nem lehet sokáig csinálni, nekem legalábbis nem ment.

Nos, nekem ebben az időszakban kirajzolódott a jelenlegi modern rabszolgatartás fogalma, ami semmivel sem szebb az évszázadokkal ezelőttinél, mert ugyanúgy a rászoruló, amúgy is kiszolgáltatott embert sodorja még védtelenebb helyzetbe. Mindezt úgy teszik egyes cégek a leendő és meglévő dolgozóikkal, hogy a világgazdasági helyzet mögé bújva meggyőződésük, hogy az alkalmazottak érdekeit szolgálják. Igen, az nagyon is igaz, hogy munkahelyet teremtenek, bíztosítják a havi fixet, de mit kérnek érte cserébe! Ezen azért érdemes elgondolkodni. Persze van úgy, hogy nincs más, láttam, tapasztaltam.

Én azt javaslom mindenkinek aki hasonló cipőben jár, hogy, fel a fejjel, járjunk nyitott szemmel, és füllel hátha megtaláljuk, azt a munkahelyet ahol legalább nem érezzük magunkat rabszolgának.!Én ezen vagyok…
lejegyezte: tintaflinta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése