Oldalak

2014. május 30., péntek

Egy éve szívok



...reggel, munkába menet,
...délelőtt, rögtön az első megbeszélés után, mikor megkapom a hatszázkilencvenkettedik feladatot aznapra,
...délben, a kantin előtt, sorban állva,
...délután, a megállóban, a villamosra várva,
...este, otthon a teraszon, egy tejeskávé mellett,
de a tüdőm, a torkom és az agyam is azt mondogatja egy ideje, hogy: „ELÉG MÁR,  nem kérünk több cigi füstöt, dobd el, tedd le, hagyd abba”. 

Igen ám, de hogyan?
Hogy kezdjek hozzá? A döntést meghozni ebben a témában önmagában nem elég. Vagy mindössze erről lenne szó? Egy nagy elhatározás és aztán összeszorított fogakkal tartani magam hozzá? 

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem dohányozni, amikor is egy idegen ország, idegen városába csöppentem és az első munkanapomon rájöttem, hogy ez bizony nem lesz fenékig tejföl. Délután 2-kor vettem meg az első doboz cigarettámat. 

Most azonban eljött az a pillanat, amikor is nem döntést hoztam, hanem egyszerűen beteltem, túlcsordultam és nem bírtam több szálat elszívni. Pontosan 3 héttel ezelőtt gyújtottam rá utoljára és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. Pokolian hiányzik, minden nap legalább 3-4 alkalommal. Ilyenkor pótcselekszem: járok egyet az irodában, készítek egy teát, beszélgetek valamelyik kollégámmal, megeszek egy almát vagy rosszabb esetben egy egész tábla csokoládét. A nassolás egész jól eltereli a figyelmemet a cigi utáni vágyakozásról.

Szóval 3 hete cigifüstmentes a tüdőm. Az ízeket intenzívebben érzem. A reggeli köhögések alábbhagytak. A kezem, a szám és a ruháim nem füstszagúak (legalábbis az én cigimtől nem azok). Néhány kilót fel fogok szedni ez már most jól látszik, de még így is megéri, ha sikerül. Még nem mondhatom azt, hogy leszoktam a dohányzásról. Korai lenne ezt állítani - és aki dohányzott valaha talán egyetért velem abban -, hogy ez egy kis siker, de a visszaesés jelenleg még nagyon valószínű. Természetesen a kis sikernek is örülni kell, és ahogy korábbi bejegyzésünkben: "A nap örömé"-ben olvashattuk, nekem ma minden nap ünnep, ha arra gondolok, hogy egy szál cigarettát sem szívtam el.



Azoknak, akik hasonló cipőben járnak mint én, de az utolsó lépés: a döntés, még várat magára, íme egy kis segítség:


 

lejegyezte: sziluett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése