Húsvét - újratöltve

Húsvét hétfő reggele... Friss kalács, sonka és nárcisz illata a levegőben.  Szeretem a húsvétot. Ahogy összegyűlik a család Anyukámék kertjében,  megáll az idő. Egyszerre vagyok gyerek és anya, és ettől olyan kereken békés minden. Nézem a lányaimat, ahogy ajándékokat vadásznak  a kertben és tisztán emlékszem gyerekkorom húsvétjaira.

Mi is mindig Nagyiéknál gyűltünk össze. Izgatottan számoltuk, hány locsoló jön, jut-e mindenkinek a piros tojásból. Örömmel vágtuk vigyázzba magunkat minden csengőszóra, hogy aztán pironkodva fogadjuk az évente pontosan egyszer látott távoli rokonok locsolását. Mivel Nagyi mindig pazar reggelit készített, mindenki nálunk kezdett, így hamar véget is ért a locsolkodás. Nem is bántuk, mert ilyenkor
szuper rajzfilmeket vetítettek, ami akkoriban kuriózum volt. Aztán izgatottan lehetett várni a fiúkat, akik teli szatyor tojással érkeztek haza, amit végül némi unszolásra lovagiasan megosztottak velünk. A délutáni autós hazaút a szűkebb családdal szintén jó móka volt, a legtöbb locsoló ugyan már teljesíthette a körét, de szinte minden faluban láttunk még lelkes gyerekcsapatot nejlonzacskóval tojást gyűjteni vagy egy-egy eltévedt biciklist kerítést támasztani.

Aztán teltek az évek, már nem gyűltünk össze Nagyinál, inkább kirándulni indultunk húsvétkor. És nem csak mi. Úgy tűnt, mindenki igyekszik meglógni a locsolkodás elől, alig lehetett kijutni a városból. Félő volt, hogy előbb-utóbb feledésbe merülnek a régi szokások.

De szerencsére, most a húsvét is reneszánszát éli! Lehet, hogy valami ősi ösztön hajt minket, hogy gyermekeinken keresztül életben tartsuk a hagyományokat? Idén már hetekkel ezelőtt ünneplőbe öltöztettük a lakást, tojásokat, nyuszikat, bárányokat ültettünk a polcokra. Végül egy húsvéti egeret is, ami nagylányom szerint  méltatlanul mellőzött állat az ünnepen. Tojásfestésbe idén még nem mertem belevágni a majdnehárom- és az aligegy-évessel, de tucatnyi papírtojást színeztünk, vágtunk, téptünk, ragasztottunk. Több, sokat forgatott könyvben is előkerül a húsvét, így szinte személyes élményük is volt a lányoknak és elképzelésük is, mire készülünk. Már napok óta izgatottan számolgatjuk, hány locsoló lesz és pakolgatjuk a csokitojásokat, hogy biztosan mindenkinek jusson.

Az első csengőszónál kihúzom magam, ránézek a lányok izgalomtól ragyogó arcára és tudom, ők is szeretik a húsvétot.

lejegyezte felhőjegyzet

a kép CC