Mégis, kinek a dolga?

Ötéves volt a kislányom, amikor megkérdezte, hogyan bújt ki a pocakomból, majd egy évvel később azt, hogy hogyan került be oda. A diákok, akikkel dolgozom, 14-19 évesek. Ők már nem azt kérdezik, „hogyan”, inkább azt: „miért”, „mikor”, „kivel”, „mit”?

Jó velük dolgozni, ugyanakkor nagyon nehéz is. Őszinték, végletesek, hatalmas az igazságérzetük, nagyok a felnőttekkel szembeni elvárásaik, rendkívül kritikusak, mindemellett érdeklődőek, nyitottak és nem tűrik sem a tévedést, sem a bizonytalanságot. A kérdéseikre használható válaszokat várnak, kikövetelik a hitelességet, a megbízhatóságot, a pontosságot.

Kíméletlenül tiszta tükröt tartanak elénk, és nagyon sokat tanulhatunk tőlük – általuk saját magunkról is. Amikor a világról kérdeznek, nekünk is meg kell vizsgálnunk, hogyan is állunk azokkal a kérdésekkel, amiket feltesznek, mit is gondolunk valójában például a szexről, a párkapcsolatokról, az életről. Úgy viselkedünk, mint ahogyan érzünk, és azt mondjuk nekik, amit tényleg gondolunk és amilyen példát valóban mutatunk?

A szexualitás átszövi az életünket, a párkapcsolatunk minősége meghatározza a hangulatunkat – sokszor még az egészségi állapotunkat is -, a családi viszonyaink minden cselekedetünkre hatással vannak. Hogyan lehet, hogy az ilyen, életünket átszövő tényezőkre, mint a szex, a szerelem, a párkapcsolat, a családi élet, olyan kevés időt, energiát szánunk az iskolai – és sokszor a családi – nevelés során? A diákokat is érdeklik ezek a témák, az ő mindennapjaikat is áthatja, nem tehetünk úgy, mintha ez nem létezne és majd máskor, másnak a feladata lesz, hogy erről is beszéljen nekik.

300 diáknak tartottam foglalkozást a szexről és a szerelemről. A fiúk szerint „a lányok nem kedvesek”. A lányok szerint „a fiúk csak szexet akarnak”. Harc dúl közöttük, melyben csak vesztesek vannak. A beszélgetések után rájöttek, hogy tulajdonképpen ugyanazt akarják: boldognak lenni valakivel. Megértették, hogy a szex és a szerelem jó, ha együtt jár, hogy a szeretkezés élvezetes dolog, de csak akkor, ha mindkét fél örömmel, szabad akaratából vesz részt benne. Kimondták, hogy nem akarnak megélni méltatlan kapcsolatokat, megalázó helyzeteket. Elárulták, hogy otthon ez nem téma, erről nem beszélnek, pedig látják, hogy a szüleik hogyan élnek együtt, miket csinálnak egymással és ez sokszor elbizonytalanítja őket.

A tizenéveseknek sok kérdése van. Várják a válaszokat. Ne hagyjuk őket magukra.

Lejegyezte: egy kedves vendégünk