2015. április 6., hétfő

Tojás mese cicával

Húsvéti ünnepek és esős idő. Túl vagyunk már a papírnyuszi készítésen, a tojásfestésen, a tavaszos és locsolós versikéken, dalocskákon, és kinn még mindig esik és fúj. Már voltunk egy gumicsizmás pocsolyaugráláson, de nem vált be, olyan szürke, szeles és hideg minden. Építettünk fakockából várat, játszottunk vitézeset, lovagosat, királylányosat, de kifújt... és jön a kérés: legyen mese, a tojásos. Végül is illik az ünnephez: tojással, pihés libácskával, cicával. Hát legyen. S szerintem ez a mese nem csak gyerekeknek szól.

Csizmás a kandúr. Maga, az eredeti Csizmáskandúr, a nagy klasszikus, egy tréfás hősmese, másodlagosan pedig tündérmese a mesekatalógus besorolása szerint. Nehéz elhinni, de az írásos verziója az 1500as évekre nyúlik vissza - és az egyik változatban a kandúr - lássatok csodát - cicalány. Az írott formákban megtaláljuk a hagyományos mese elemeket: van három testvér és haszontalannak tűnő örökség, van csodacél és leküzdhetetlennek tűnő akadályok, van varázslat és segítség, vannak a jót támogató véletlenek, küzdelem és van végső győzelem. Nem csoda, hogy a főhős számtalan alkotót inspirált.


A kiválasztott mesefilm mai szemmel ennél kevesebb és ennél több egyszerre. Attól függ honnan nézzük. Nincs meg benne  mesékre oly jellemző struktúra, nem olyan egyértelmű a vonalvezetése, mert ez nem csak egy mese, hanem ötletesen összekombinált mese egyveleg. Hiszen a címadó meséből a főhősön kívül alig maradt a filmben valami. Benne van azonban Tojás Tóbiás, aki előbb-utóbb eltörik -, Babszem Jankó – főleg a az égig érő paszulya - és aranytojást tojó lúd, annak is leginkább a kicsinye. Nos, nézzük gyerek szemmel: nagyon szépen megrajzolt mese, kedves alakokkal, aranyos kisállatokkal, mint a nagy szemű, félénk, de ha a helyzet úgy hozza bátor és elszánt kiscicával, akiből egyszer csak kandúr és hős lesz és elrettentő fölnőttekkel – mint a parancsnok valamint Jani és Juli (eredeti nevükön Jack and Jill, -,akik a versikében "lecsúsztak" a dombról). A cselekmény bonyolult, izgalmas és gyerekszemmel nem is mindig érthető – vagy legalábbis nem biztos, hogy a szövegkönyíró szándéka szerint. Tele van felnőtteknek szóló utalásokkal és poénokkal. A mesében végig vonuló drámai vonal viszont fenn tartja a kicsik az érdeklődést is. Vannak benne hangsúlyos kulcsszavak, mint a becsület, a barátság, a jó szándék, a megfelelni vágyás ("anyám szemében"), de ott vannak napjaink kliséi is, a "sokat dolgozom a testemért", az arany vonzása, a fondorlat, ami - ha ideig óráig is, de eléri a célját -,  a magányos hős legendája, a mindenhol ott rejtőző ellenség és a bosszú. Jó ez a gyerekeinknek? 

Az olyan beékelt történetek, mint a Puha-pracli-cicus története nincs képbe fordítva és mégis elérheti az apró nézőt. Felveti azt a gondolatot, hogy a fölnőttek néha szeretetükben(?) megmagyarázhatatlan dolgokat művelnek és ennek életre szóló következményei lehetnek. Kedvencünk még a bab szárba szökkenésének mikéntje, azaz a "hogyan gondozd a növényedet" történetke: a "beszélj hozzá kedvesen és növekedésnek indul", hiszen csupán néhány igazán keresetlen jó szóra volt szüksége a varázsbabból kikandikáló kis növénynek, hogy hatalmas, égig-érő paszuly váljon belőle. Most, hogy láttuk  filmet, már mi is kedvesen szólongatjuk a csírázni kitett magocskákat az ablakba: „Szia kis növény!” és várjuk a csodát:) Jelentem, még egyik növényünk sem nőtt az égig, de a gyermekem meg van győződve róla, hogy amióta beszélünk hozzá, a kis növényke sokkal jobban fejlődik. Aztán ott van a felhős jelenet, ami vicces, szellemes és gyerekszemmel is élvezhető: a felhőtlen szórakozás a felhőkön, ugrálás, bújócska, hangjáték (vagy ez csak nekünk fölnőtteknek olyan vonzó?). Jó kis egyveleg.

Apró gyermekeknek nem ajánlom, de nagyobbacskák és szülők már bátran nézhetik, mindenki megtalálja benne a magának valót. Számomra ez egy igazi családi, borús-délutáni mesefilm. Jó szórakozást!

lejegyezte egy kedves vendégünk