2015. április 24., péntek

Elég

Mindenki egyre idegesebb lesz. Körbe-körbe rohangálunk. Ez van, mióta naponta megszúrnak minket. Fájdalmas érzés. Milyen jó volt a régi helyen! Sokan voltunk ugyan, de enni bőségesen adtak, és nem vittek el senkit, hogy aztán olyan furcsa állapotban hozzák vissza.

Szürke ránk támadott, meg is harapott minket, erre kiemelték és most két üvegfalon keresztül néz ránk. Már amikor néz. Mert többnyire rohangál ő is. Körbe-körbe. Egyedül. Észrevettem, hogy időnként a saját lábába mar bele.

Már egyikőnk sem rohangál. Lelassultunk. Enni már régóta nincs kedvem. Olyan érzésem van, mintha valami növekedne bennem, ami rossz és egyre rosszabb lesz, megeszi a testem belülről. Néha nagyon rosszul vagyok, és csak fekszem, aztán jobb lesz picit. A szurkálásokat nem hagyják abba...


Lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom... Szédülök.
Fülinek ma vérzett az orra és rángatóztak a lábai jó sok időn keresztül. Napról napra rosszabbul néz ki. Az a dagadt meg ott a sarokban mintha egyre dagadtabb lenne. Vagy csak az oldala dudorodik egyre jobban?

Lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom... Fülit ma már nem hozták vissza. Tényleg, mintha jóval kevesebben lennénk!

Lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom... MIKOR ÁLL MÁR MEG VÉGRE A VILÁG?

Április 24. A kísérleti állatok védelmének világnapja

lejegyezte: egy vendégünk