2016. augusztus 8., hétfő

A túlfogyasztás napjára

Most olvasom, hogy alig néhány nap és ismét a jövőnket kezdjük el felélni. Pedig a világ igen kis százaléka az, aki megengedheti magának a túlfogyasztást, na de ez a kis százalék olyan dühödt erővel fogyaszt, hogy ijesztő nézni. Igen, tudjuk, hogy a fosszilis-üzemanyag készleteink végesek – sokan ráhajtottak, hogy még idejében, szépen megtollasodjanak belőle. (És sikerült is nekik. Mi balgák, pedig békésen bééégettünk.) Igen, tudjuk, hogy a fás területek regenerálódása nem hipp-hopp történet, és hogy marhából nehezen lesz oxigén. És igen, azt is tudjuk, hogy mindennek ára van, hogy olvad, sorvad és romlik az élőkörnyezetünk.
De megálljt parancsolni, úgy tűnik, nem megy. Igen, én magam is szétteszem a kezem, amikor a rengeteg csomagoló anyaggal szembesülök, mert az adagokban becsomagolt ezt-meg-azt még alaposan becsomagolják, én pedig ultracsomagoltan meg is veszem. És látom, micsoda szeméthalmot generálok. Pedig igyekszem! Tényleg! Komposztálok, szelektálom a hulladékot, elfáradok a szelektív gyűjtőkig, ha tehetem, a környékről valót vásárolok és kiskertben is termesztek ezt-azt. Újrahasznosítok, megjavítom vagy megjavíttatom az elszakadt - elromlott dolgainkat. Nem is tudom…, szóval, igyekszem. De biztos vagyok benne, hogy ez is bakfitty. 

Pedig sok kicsi sokra megy! És láttam egy lelkemnek nagyon üdítő üzleti példát is.

Úgy kezdődött, hogy szerettem volna a csillagok alatt aludni. Alkalomadtán kinéztem egy különleges szálláshelyet. Egy átlátszó gömb! Összkomforttal. És egyéb extrákkal!! Maga az eredettörténet is izgalmas, hát még a megvalósítás! Képzeljétek el, hogy egy, a fiatal felnőttkoruk elején lévő testvérpár örökölt egy dombtetőt. Egy nagyváros külvárosának egyik eléggé kiépített részén volt ez a sziklás-ősfás hely egy picurka kőházzal. Az első gondolatuk az volt, hogy jó lenne szállodát építeni: a látvány jó, a megközelíthetőség is jó, és egyéb adottságok is kitűnőek. Az örökösök nagyon mai fejjel gondolkodtak és kijelentették, hogy amennyire ezt tehetik a szálloda iparon belül, ők szeretnék minél kisebbre venni az ökológiai lábnyomukat. Keresés - kutatás és kitalálták, hogy egy igen kis szállodát fognak üzemeltetni – öt duplaágyas szoba zseniális megoldással. Nem volt szükség földmozgatásra, sem alapozásra, sem falhúzásra. Kialakítottak öt egymástól változatos elő növényzettel elparavánozott zugot, a rendelkezésre álló telken, ahová felhúztak egy-egy – hozzávetőleg  négy négyzetméteres átlátszó gömbsátrat. A sátrakban tatami, kényelmes matrac, finom meleg ágynemű és... a csillagos ég! Igazi élményszállás. Minden „szobának” fantázia nevet adtak és ezen a néven fut a parkolóhely és az ösvény is, ami a külön fürdőszobához vezet. A kőépületben alakítottak ki minden lakósátornak egy privát fürdőszobát zuhanykabinnal és organikus - fűrészporos WC-vel. S elveikhez híven innen is mindent újrahasznosítanak: a vizet tisztítják, a WC tartalmát komposztálják. Van itt még egy kis becsületkasszás hidegbüfé is, lehet pokrócot, étkészletet, dugóhúzót, boros és pezsgőspoharakat kölcsönözni. Érkezéskor a kedves kalauzolás után kiosztják a külön-használatú öntöltős lámpát és a teleszkópot is – amivel csak a nagyobb csillagokat és a Holdat lehet skubizni , de az élmény akkor is ott van. Csudaélmény! A reggelit vesszőkosárba kaptuk meg, minden volt benne, ami egy szálloda reggelijéhez tartozik egy kéréssel, figyeljünk a szelektív hulladék-gyűjtésre. 

Így, mondjuk, nem volt kunszt! Imádtuk a koncepciót, a helyet és hogy figyeltek ránk, hogy figyelhessünk a környezetünkre.

Így is lehet!

lejegyezte: ebaratnőm