2016. november 4., péntek

A Csokoládé margójára – könyvajánló (?)

Bevallom imádok újraolvasni! 

Azt hiszem, ezért is vásárolok könyveket. Hogy meglegyen, ha kell, ... ha kedvet kapok hozzájuk. Hogy újra és újra elővehessem, hogy rongyossá tudjam olvasni őket. Olyan izgalom vesz erőt rajtam, amikor kezembe kerül valami régi szerelem, hogy azt nem is tudom, hogy pontosan el tudom-e mondani. 

Mintha régi ismerőssel találkoznék újra. Valakivel, akivel közös kalandban volt részem. Valaki, akivel egy nyelvet beszéltünk és értettük egymás gesztusait is, akinek nem kellett semmit túlmagyarázni, akitől nem kellett értetlenül elfordulni soha. Akivel jó, igazán jó volt együtt, ...de valahogy megszűnt a közvetlen kapcsolat. S aztán találkozunk újra. A beállt szünet elteltével, minden lap elolvasásakor arra várok, hogy mi változott. Megmagyarázhatatlan módon egyszerre félek attól, hogy nem találom már meg azt a bizonyos régi valamit, ami annyira megragadott korábban és várom, hogy valami egészen újra bukkanjak. Mást, mint a régi szeretettet. Pedig a könyvek makacs dolgok! Nem nagyon változnak, ha hinni lehet a dolgok statikusságában. Akkor csakis én vagyok az? Én vagyok, aki változok vagy változtatok? Én teszem máshová a hangsúlyokat, én kapom fel minden alkalommal más és más dolgokra a fejemet? Én ízlelgetek különböző mondatokat örömmel? Én fanyalgok, húzom az orrom más és más miatt? 

Mondd meg hát kedves olvasó, én vagyok az? Igen. Attól tartok egyet kell értenem veled! Valószínűleg igazad van. Nem lehet senki más, csakis én, és ezt a változást keresem az újraolvasásaim során, még ha nem is ilyen tudatosan. Mert én – a könyvekkel ellentétben – változom és azt érzem igazán jó társnak – lettlégyen ez akár egy puha borítós könyv –, aki vagy ami lépést és tükröt tud tartani.

Joanne és az ő csokis remekei ebbe a kategóriába tartoznak. 
Igen, kicsit romantikus, kicsit misztikus, nagyon franciás; leányálom és meghitt hétköznap egyszerre. De olyan megkapó, otthonos és zamatos. „Kóstolj meg! Harapj belém!” és már szédülök is… És visz magával az ízek, aromák és textúrák kavalkádja. Hogy aztán mindig más és más ponton bukjak fel eltöprengve egy kis levegőért. (Joanne Harris: Csokoládé(1999)/ Csokoládécipő(2007); Fordította: Szántó Judit /Szűr Szabó Katalin Tréfy Anna)

A film… na az már más tészta! Csokis! Szeretem! … de akkor is csak egy egyszeri sütemény marad…


Ajánlom szeretettel hűvösödő, korán sötétedő télelőre!



Lejegyezte: ebarátnőm