2017. március 6., hétfő

Ahogy a kert


Bámulatos növényvilág! Megírtuk! Olvastad? Ámultál-bámultál rajta?

És most mi a következő lépés? Mert itt a tavasz! Beindul az élet ezerrel. Látom. Itt bent, az ablakban, az orchidea szárán új hajtás lengedez, kint a parton kihajtott a fűz, gyönyörű sárgára váltotta az elegánsan hajbókoló ágait, és látom, hogy a kertben megmoccant a tobzódás.

De nem csak a hóvirág dugta ki kecses harangocskáját, jön a tarack is. Hogy beszéljem meg vele, hogy nem kéne? Micsoda diszkriminatív eljárás ez? Pedig fontos lenne. Nekem. Mert nem akarom, hogy ő jöjjön.  A kerítés mentén hullámzó ágyás szélén nem véletlenül van ott a fából készült elválasztó! Egyesek az egyik oldalra, kettesek a másik oldalra, és szörnyű így leírni, de van olyan, akinek/aminek a kerítésen kívül a helye.

De hogy jövök én ehhez? Tényleg. Miért vannak kiváltságosok és még kiváltságosabbak? Meg tudom ideologizálni: mert szelektíven gondozom őket. Tényleg. Másképp kezelem a talajt (ásó vagy csak talajlazító), más fajta tápanyag utánpótlásról gondoskodom, és ott vannak a növénytársításaim, aztán itt ezt gyomlálom ki, ott azt. És van olyan, aki jelenlétével összekuszálná a képet.

Úgy viselkedem velük, mint egy teljhatalmú uralkodó. Én mondom meg, hogy mi legyen a rend, én mondom meg, hogy ez a rend hogyan legyen és aki nem áll be a sorba, annak annyi.

Hol a határa a gondoskodásnak és a gondozásnak. A növényvilág, köszöni szépen, vidáman el lenne az én gondoskodásom nélkül. Na, jó - biztosan lenne olyan egyed, vagy túltenyésztett faj - ami beadná a kulcsot. Természetes szelekció! Erre jövök én a kaszával-kapával, locsolótömővel és a rendről alkotott elképzeléseimmel…

Aztán hálásan szemlélem az eredményt. Gondozott, de a szomszédom szerint kissé bujára hagyott, kis kert. Válogatott növényekkel, illatokkal, színekkel, bogarakkal, madarakkal és vakonddal. És alibivel hat- nyolc- , néha tizenkét egész hónapra.

Ilyen az én kis kertem, hagyja magát rendszabályozni, hagyja, hogy alakítsam és alakul. Szeretem.
És nem keresek párhuzamokat!

lejegyezte: ebarátnőm