2014. december 14., vasárnap

Az öröm útjai - adventi töprengős, a harmadik

Már csak egy adventi vasárnap választ el karácsonytól, ez az öröm vasárnapja. Az elnevezés vallási alapon történt, az ünnep közelsége az öröm forrása.

Az örömteli ünnephez eljutni azonban nem fenékig tejfel. Manapság mintha azt hinnénk, hogy örömöt is vásárolhatunk. Úgy hírlik, hogy az öröm árucikk. Mértéken felül eszünk- iszunk, vásárolunk, hogy örömünk legyen, de ez a habzsolás csak kiégést eredményez.  Karácsonykor a helyzet a tetőpontra hág: szeretetben, bőségben ünneplő mintacsaládok  „támadnak ránk” minden fórumon. Szép, szép, de jóból is megárt a sok.

Az idealizált képhez viszonyítva a mi életünk tökéletlen és fakó – ettől sokan melankóliába esnek. De hát, amit a filmeken és plakátokon látunk, az nem a valóság!

„Nyilvánvalónak tűnik, hogy az ünnepi melankólia elkerülésének legjobb módja, ha megtanuljuk értékelni, amink van, és elfogadni, hogy ez nem kevesebb, mint amennyinek lennie kéne, sőt, talán több is” – dr. Chris Ballas pszichiáter, a Pennsylvania Egyetem oktatója szerint.

Gyakran azt képzeljük, hogy egyes emberek szerencsésebbek a többieknél, s örömük és bánatuk az életkörülményeiktől függ – amelyekre nincs befolyásuk. Pedig van választásunk, nem is annyira az életkörülményeinkben, hanem az azokra adott reakcióinkban.

Azoknak az élete, akik boldogtalannak érzik magukat, nem szükségszerűen nehezebb azokénál, akik tudtak örülni. Egyszerűen más döntést hoztak.

Furcsán hangzik, hogy az öröm a választásaink eredménye, Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus, pedagógus, egyetemi tanár kutatási eredményei azonban ezt támasztják alá. Az általa bevezetett fogalom, a „flow” („áramlat”) az örömteli élet lehetőségét kínálja. Hogy milyen állapotban van a testünk az a génjeinktől, kulturális hagyományainktól és saját tetteinktől is függ. A kutató szerint sorsunk alakulása ugyanettől a három tényezőtől függ.

Mi történik „flow” állapotban?
Flow állapotban az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit végez.
A koncentráció hatására az ember mintegy „kikapcsolja” a mindennapi gondokat. A tevékenység maga az öröm, jutalom az azt végző számára.  „Jegyezd meg jól, hogy minden öröm "haszontalan". Ne várj érte jutalmat, mert az öröm - bármilyen öröm - önmagában hordja jutalmát; már maga jutalom.” ahogy Paolo Santarcangeli olasz író megfogalmazta.

Hogyan juthatok hozzá?
Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt a felemelő érzést, a futószalag melletti monoton munka éppúgy, mint a hosszútávfutás. A flow ugyanis nem a tevékenységtől, hanem a végzett tevékenység minőségétől függ. Eléréséhez szükséges, hogy legyen célunk.
Miközben „flowban” alkotunk, dolgozunk, nem úszunk a boldogságban, az erős koncentráció az oka ennek. De a tevékenység végeztével létrejön az elégedett öröm érzése – Csíkszentmihályi kísérleti alanyai rendre erről számolnak be. Akinek gyakran van ilyen élménye, annak örömtelibb az élete.

Magad uram, ha szolgád nincsen…
A jó hír tehát az, hogy az örömre való képesség tanulható és fejleszthető – kortól függetlenül megtanulható. Keressünk olyan tevékenységet az életünkben, ami örömet okoz? Igen, de ha csekély a választásunk, akkor is találjuk meg az örömet abban, amit végzünk.
Fontos, hogy aktív szereplői legyünk a saját életünknek: tévé előtti punnyadás helyett sportolhatunk, olvashatunk, süthetünk karácsonyi süteményeket… Ha a nemszeretem rutinmunkát sikerül a magunk számára értelmessé, személyessé tenni, átéljük az elmélyülés, a teljes belefeledkezés örömét.

kép forrása: internet

lejegyezte: egy kedves vendégünk, Tánczos Erzsébet