2014. december 1., hétfő

Gyertyaláng



Emlékszik az adventekre az otthonban. 

Ők maguk készítették a koszorút és Joli néni azt is megengedte a nagyobbaknak, hogy meggyújtsák a gyertyákat vasárnaponként. Jó volt nézni a gyertyalángot, olyan melegséget sugárzott. Énekeltek is mellé. 

Ágyba bújáskor mindig az édesanyjára gondolt. Arra, akit életének 8 évéig csupán háromszor látott. Legalább is ennyire emlékezett. Édesanyának ő nem kellett. Nem kellett eléggé. Soha nem vitte magával haza, hiába vágyott rá. Próbálta elképzelni, hol lakhat, hová megy, miután könnyes puszikkal búcsút vesz tőle. Már nem is emlékszik pontosan az arcára, inkább csak egy hangulat, ami eszébe jut és a vágyakozás. Édesanya az utóbbi 3 évben nem jött egyáltalán. Joli néni szerint lemondott róla, így most ő már örökbe adható. A filmekben látta, milyen egy igazi otthon és milyen egy igazi család. Milyen egy karácsony. 



Aztán eljött hozzá Ibolya anyu és le nem vette róla a nagy kék szemeit. Beleborzongott a pillanatba és a reménybe. És Ibi anyu beszélgetett vele, látogatta, hozott egy rózsaszín nyuszit, és végül magával vitte az ő jó illatú, gyönyörűséges, meleg otthonába. Holnap gyertyagyújtás lesz, advent első vasárnapja. Együtt készítettek koszorút, rózsaszín szalagokkal, amit ő választhatott ki. Ibi anyu és Zoli apu megengedik, hogy ő gyújtsa majd meg a gyertyát. Jövőre pedig már 4-en lesznek. Kap egy kistestvért. 

Egy édeset. 

A kép internetes szabad-forrásból.

lejegyezte: egy kedves vendégünk, Piros Évi