2014. december 10., szerda

Karácsonyi rohanás

Rutinszerűen feldob egy sminket. Semmi extra, csak az évek óta jól bevált, három perc alatt elkészíthető verzió: egy kis alapozó, szemhéj púder, szempilla spirál. Egy leheletnyi parfüm, amit annyira szeret és ami akkor is „öltözteti”, ha amúgy nem érzi magát csillogónak, mert karikás a szeme a fáradságtól. Kabát, a kedvenc táska, ami bármilyen öltözéket feldob.

Pár órát le tud csípni a délelőttből, mielőtt bemegy az irodába. Majd este tovább bennmarad, hogy mindennel elkészüljön, de most kihasználja, hogy nincs megbeszélése. Legalább a gyerekek ajándékát szeretné megvenni. Semmi fölösleges, semmi kacat. Valami játék, mert a gyerekeknek attól csillog a szeme és valami hasznos, amire amúgy is szükség van. Pár szép ruhadarab, egy jó meleg pulcsi, vagy pizsama.
Dugó, parkolás, tömeg az üzletekben. Hogy lehet, hogy kedd délelőtt, munkaidőben ennyi ráérős ember sétálgat a plázában? Ezt sosem értette. És még négy hét van karácsonyig. Mi lesz később? A nagy gazdasági válság idején...

Célirányosan veszi sorra az üzleteket. Van, ahova be sem megy, hiába a csalogató, akciót ígérő plakátok. Tudja, hogy mit akar, tudja, mi tetszik neki, tudatosan vásárol. Legfontosabb a minőség, a szolid, igényes holmikat szereti, amiben azonban van valami különleges. Na ez az, amit nem egyszerű beszerezni. Főleg, ha gyerekholmiról van szó. Mindent az aktuális mesehősökkel, gyerekes, rávarrt figurákkal, feltűnő színekkel akarnak eladni.
Elég a szemével végigpásztáznia a választékon, elég megtapintania a ruhákat, azonnal tudja, van-e közte kedvére való.

Nem várja meg, hogy lecsapjon rá egy eladó, hiszen mindig is nehezen tudta elmagyarázni, mit szeretne. Egyszerű legyen, de különleges... Mindig ugyanaz az értetlen pillantás a válasz. Aztán persze magyarázkodhat, hogy miért nem veszi meg az elé pakolt holmikat. Biztos azt gondolják, hogy nincs rá pénze. Megvehetné, mert telne rá a menedzser fizetésből, de nem, nem köt kompromisszumot. Nem szokott. Keményen dolgozik, nem kíméli magát, és cserébe ő is minőséget vár.

Pár óra és jó pár üzlet múlva egy könyvvel, három pár kasmír zoknival és némi csalódással távozik. Alig várja, hogy kijusson a zsúfolt plázából.
Elpazarolt idő. Szereti a karácsonyi készülődést, de ez nagyon bosszantja. Mindenütt ugyanaz a silány minőség, eget verő árakon. És a legdrágább dolgot, az időt is csak rabolják tőle.
Ahogy kihajt a parkolóból már máshol jár gondolatban. A délutáni tárgyalásokra készül. Ránéz a telefonjára, ami mindig pirosan villog, emlékeztetve az olvasatlan és megválaszolatlan e-mail-jeire. 

Nem baj, már csak egy pár hét, karácsonykor pihenhet néhány napot. Csak ez a cirkusz ne lenne addig.

kép forrása: pinterest



lejegyezte: fonóművek