Oldalak

2015. december 29., kedd

Kettőezer-nyolcvannégy (2.rész)

Másnap fáradtan ébredt. Hirtelen nem tudta biztosan, az előző nap történeteket nem csak álmodta-e. Rápillantott a karkötőjére. A sirály kód fénylett. Tehát aktív. Visszadőlt az ágyba és lehunyta a szemét. A halott lány arcát látta maga előtt. Megrázta a fejét és gyorsan felkelt. Felvette a legcsinosabb ruháját, feltűzte hosszú, fekete haját és visszafogottan kisminkelte magát. Ez a nap nem a hódításról szólt. A sirály kód által lehetőséget kapott arra, hogy maga válassza ki a munkahelyét. A neveldében minden évben egy újabb kódról tanított a tanár.
"Első év. Pillangó kód. A megélhetést biztosítja. A mindennapi élelmet, a lakást, a tisztálkodást, az alapvető ruhákat. A munkahelyet, amit kiosztanak mellé."
Alíz eddig a napig egy gyárban dolgozott, ahol férfiingeket hajtogattak bele a csomagolásukba. Éjszakánként gombokkal álmodott.
Kimért léptekkel haladt a munkaközpont felé. Egy pillanatra megállt a bejárat előtt, aztán belépett.
Kérem tartsa a karkötőjét a leolvasóhoz - kérte egy gépies hang. Félelem futott át rajta. Mi lesz, ha kiderül, mindez csupán tévedés, félreértés az egész. Ha kiderül, az aktiválás rosszul sikerült, a férfi elrontott valamit előző este. Elég ostoba volt hozzá.
Beléphet - nyílt ki előtte az ajtó. Egyenesen az ügyintéző asztalához ment.
- Kérem foglaljon helyet! - mondta a férfi, miközben a papírjait nézegette. Alíz leült. Akkor hirtelen átfutott az agyán, hogy a következő kérdésre nem fog tudni válaszolni.
- És milyen munkára gondolt? - kérdezte a férfi és tovább olvasott.
- Nem tudom - suttogta a nő.
- Tessék? - kérdezett vissza a munkaügyis, felemelve tekintetét, hátha akkor jobban fogja érteni a választ. Közvetlenül a szemeibe nézett, ahol még ott bujkált a tegnapról megmaradt cseppnyi érzelem, vegyítve a helyzet adta bizonytalansággal.
- Én nem... nem tudom.
- Semmi gond - mosolyodott el a férfi, majd gyorsan elkomorodott, hiszen az ilyesmi nem illik. Kissé zavartan keresgélni kezdett a papírjai között. Idegességében leverte az asztalról a gémkapcsokat tartó dobozkát. Mindketten lehajoltak, hogy felszedegessék őket. A férfi véletlen a nő kezéhez ért, kellemes melegség árasztotta el.
- Érdekes - magyarázta, hogy oldja a feszültségét - milyen régi találmány és még mindig használom. Mások már persze nem. A nagyapámtól örököltem.
Minden egyes darabot visszaraktak a dobozba és újra helyet foglaltak. A munkaügyis összeszedte magát, előhúzott néhány lapot és átnyújtotta őket.
- Kérem, üljön át ahhoz az asztalhoz és töltse ki ezeket. Ennek alapján az analizáló programunk segítségével megtaláljuk önnek a megfelelő állást - adott még hozzá egy tollat aztán visszahajolt a papírjai fölé. Úgy tett, mint aki tovább dolgozik, de képtelen volt figyelni. Folyton odapillantott a nőre. Fekete haja szorosan szűk kontyba tekeredett. Elképzelte, hogy lebontja róla a csatot, hogy leengedi, hogy a vállára borul. Arra gondolt, milyen lehet a feszes ruházata, arckifejezése nélkül, amikor a védekezés, a távolságtartás fájdalma leomlik róla. Soha nem látott még nőt a félelem, a kiszolgáltatottság álarca nélkül. Nem is jutott eszébe soha ilyesmi. De most valamiért mégis arra vágyott, hogy ezt a nőt láthassa nyugodt, őszinte mosollyal az arcán.

"Második év. Kolibri kód. A pillangó kód szolgáltatásain túl biztosítja a nő számára, hogy maga választhasson ruhákat, sminket, parfümöt. Azok, akiknél a kolibri kódot aktiválták, kellemes megjelenésűek, csinosak, szépek. Ha jól választanak, akkor megjelenésükkel bármely férfit meg tudják hódítani, akik aztán, ha elégedettek a szexuális szolgáltatással, akár a harmadik, esetleg a negyediket is aktiválhatják a karkötőkön. Ezért a kolibri kód döntő jelentőségű. Jól kell tudni használni a lehetőségeket. Ezért lesz ez az év a legnehezebb. Meg kell tanulniuk, melyik színárnyalattal, melyik anyaggal, ékszerekkel milyen hatást váltanak ki a férfiakból. A kiszemelt célhoz megfelelő smink, illat kiválasztása létkérdés az önök számára."
Alíz lassan haladt a kérdésekkel. A férfi csak néha nézett rá, hogy se neki, se másnak ne tűnjön fel, mennyire leköti a figyelmét. Számolta az ikszeket. A 48-nál az irataiba mélyedt, már csak kettő volt hátra. Alíz felállt, odalépett a férfi asztalához és letette a lapot.
- Kész is van? - érdeklődött a munkaügyis, mint akit éppen megzavartak a munkájában. Átvette a papírt, behelyezte a gépbe, majd várt néhány másodpercet. - Meg is van. Önnek a precizitása, a kitartása alapján a szerkesztői állást tudjuk ajánlani - majd zavartan hozzátette - Tudja az analizáló program ajánlani.
Alíz értetlenül nézett rá. Tekintetében a félelmet egy pillanatra felülírta a kíváncsiság.
- Úgy értem, nekem más a véleményem, de ez nyilván nem számít - magyarázta a férfi.
- Talán mégis - suttogta egészen halkan a nő, nem tudta illik-e rákérdezni. Ilyen helyzetek nem kerültek szóba a neveldében. Ott úgy tűnt, ilyen helyzet nem is létezik.
- Csak mert olyan meleg a tekintete, úgy értem kellemes, szóval... nem is azért, csak talán foglalkozhatna a lányokkal a neveldében. Kedves arca van, mármint hogy arányos, úgy értem a csöppségekre jó hatással lenne a látványa. Nagyobb biztonságban érezhetnék magukat..., de persze nyilván ha szerkesztő szeretne lenni, mert a program azt adta ki... szóval én nem szeretném ha úgy érezné, hogy tolakodó vagyok, vagy erőltetni szeretném, mert nyilván...
- Igen, jó lesz.
- Sajnos most nem tudom melyikre mondta, hogy jó lesz.
- A neveldében. Megfelelő lesz számomra.
- Akkor ezt megbeszéltük. Holnapra megérkeznek oda az információk. Reggel kezdheti a munkát.

(folytatjuk)

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése