Oldalak

2015. december 2., szerda

A Mester és Margarita és az illuminált fickó



Kiderült, hogy a lányomnak kötelező olvasmány lesz idén a Mester és Margarita. Jómagam nemrégiben olvastam a könyvet, hisz az én időmben ez még igen távol állt a kötelezőségtől. Láttam a belőle készült, a regényt hűen követő orosz sorozatot is. Véletlenül szúrtam ki, hogy a Vígszínház műsorán szerepel a darab. Nosza, vettem 5 jegyet a karzatra, a teljes családnak és a lányom egy osztálytársnőjének, hátha nagyobb kedvvel látnak majd neki a regénynek. 

Nehezen találtunk parkolót, épp csak, hogy beestünk a nézőtérre 7 előtt. A karzaton nem ültek sokan. Elfoglaltuk a helyünket és a nagy sietség után megpihenve próbáltunk ráhangolódni a ránk váró előadásra. Ekkor jelent meg a színen a vicces fiatalember. Jól öltözötten, öltönyben, nyakkendősen, a kezében egy jó nagy pereccel jelent meg a karzat lépcsőjén. Furcsán szögletes mozgására figyeltünk föl. Tétován álldogált, keresve a helyét, majd leült nem sokkal előttünk találomra egy üres székre (volt belőle választék). Már ment az előadás egy ideje, mikor észrevettük, hogy befejezte a perecevést és fészkelődve egyre lejjebb csúszik az ülésen.  Elaludt. Most már biztosra vettük, hogy részeg.

Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel  élt a regényében, és mindezt nagyszerűen sikerült a színdarabban is megjeleníteni. A hosszú és sok szálon futó cselekményből ügyesen színpadra tudták állítani a lényeget és átadni a hangulatot. Számomra a plusz szatíra, groteszk és fantasztikum  a nézőtéren zajlott. Az ily módon szereplővé avanzsált fiatalember magához tért a szünet előtt. Álmosan meredt az előadásra, ahol a forgószínpad sebessége még nekem is gyomorforgatónak és szédítőnek tűnt kissé. Reméltem nem lesz ebből baj.  Szünetben kissé dülöngélve jött ki az előtérbe, majd eltűnt. Azon tanakodtunk, hogyan is kerülhet valaki ilyen szituációba szombat este 7-kor. Berúgott valahol és ide ült be, váltva egy jegyet, hogy kipihenje ittasságát? Ennek ellentmond az öltöny, nyakkendő. Valószínűleg ide indult eleve. Lehet, hogy megijedt a reá váró  groteszk darabtól és gondolta, némi itallal könnyebb átvészelni? De miért jött egyedül? Többen is lettek volna, csak olyan jól sikerült a „készülődés”, hogy a többiek már el sem jutottak a színházig? Barátunk viszont annyira szomjazta a kultúrát, hogy egyedül is eljött?  Soha nem fogjuk megtudni. 

A szünet után kissé késve vonult be a második felvonásra. Küldött pár sms-t valakinek. Szívesen elolvastam volna mi áll benne! Talán: Berlioznak márnincsenfeje, azannya vagy Pilátusnemtógábavan, hűccsetekbe sört! Az sms-ek után újra elfáradt és több széket is felhasználva szétterült alvás közben. A darabban olyan effektek következtek, hogy a férjemnek a nadrágszára is beleremegett, én pedig hangosan kacagtam a srácon, aki meg sem mozdult az óriási hangzavarban, miközben én a saját nevetésem sem hallottam.  Mielőtt véget ért a darab felébredt, lelkesen tapsolt, majd rendet csinált maga után. Precízen visszahajtogatta az üléseket, amelyeken végigvészelte az előadást. Több sort is be kellett járnia.
Felejthetetlen előadás volt.

lejegyezte: Piros Évi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése