Oldalak

2015. december 30., szerda

Kettőezer-nyolcvannégy (3. rész)

"Harmadik év. Papagáj kód. A férfiak ezt szokták általában aktiválni. Biztosítja az eddigieken túl a szórakozást. Ezáltal a nők több helyre eljutnak, így több férfi között tudnak válogatni."

Elkezdődött az első nap a neveldében. A fiúk felnőtt korukig otthon maradhatnak a szüleikkel, ezért a neveldébe csak a lányok kerültek egyéves koruk után. Időben el kell kezdeni felkészíteni őket az életre. Egy nevelőnő tanította be Alízt. Minden teendőt elmagyarázott és bemutatott neki. Holnap már egyedül folytathatja a munkát. Tíz csöppséget bíznak majd rá. Még aznap este láthatta őket, bepillanthatott a szobájukba, amikor már aludtak. Tíz kicsi ágy, tíz álmodó arc bennük.
Apró szempillák pecsételték le szemeiket, göndörödő fürtök fénye ragyogott a párnák hűvös érzéketlenségében. Gyönyörű, ici-pici angyalok kuporodtak össze, magukba zárva a hiányt, amit anyjuk ölelő karja nélkül éreztek. Első éjszakáikat töltötték ebben a rideg világban, de elfelejtik majd, végleg elfelejtik ezeket a sírásra termett pillanatokat és beleérnek a nevelde fásult magányába.

Alíz reggel az ébresztőt megelőzve felébredt. Hosszasan keresgélt a szekrényében, mire végre megtalálta rózsaszínű blúzát. Ez a szín nem volt alkalmas férfiak meghódítására, csak kis százalékuk esetén jelentett előnyt. Emiatt az üzletekben sem lehetett kapni, csak elvétve. Alíz sem a férfiak miatt, hanem önmagának vette meg. Bár eddig mégsem vette fel. Ma sem kellett volna. A vezető megkérte rá, legközelebb olyan ruhában jöjjön, amelyben jó példát mutat a lányoknak, hiszen az agyuk ilyenkor még nagyon képlékeny, könnyen eltanulhatják a rosszat. Márpedig rózsaszínű ruhában nem viszik sokra. A hónap során aztán többször is részesült elmarasztalásban. Olyan alapvető hibákat követett el, hogy ölbe vett egy gyereket és bár több ilyen esetet nem láttak, azt sejtették, ez talán többször is megtette. Síró csöppséget vigasztalt, simogatott, megértően reagált problémákra, türelmes volt, beszélgetett velük, kedvesen rájuk pillantott elmosolyodott... számtalanszor figyelmeztették rá, a lányokat nem elkényeztetni kell, hanem az életre nevelni.


(folytatjuk)

lejegyezte egy kedves vendégünk, Görög Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése