Karácsonyi csoda - mondjuk, így...

"Van csoda... a karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban, rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokba,szerető érzésben érkezik És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek... Ez a karácsony csodája." (Csitáry-Hock Tamás)

Immár negyven éve, rendszeresen ilyentájt élem meg a "csodát "a gyerekekkel. Hivatásom szerint óvónő vagyok, negyven kerek esztendeje. És tartom, hogy a hivatásom része az is, hogy az évnek ebben a gyönyörű időszak az óvó-tanuló-játszó közösségben is megélhessük együtt ezt a csodát. Lehet, hogy nem sokan mások gondolják így, de én hiszek ezeknek az „intézményeknek” a közösségteremtő erejében.
Hiszek abban, hogy ha itt (is) össze tudunk jönni, össze tudunk tartozni és együtt tudjuk létrehozni a jót, többek leszünk általa. Ezért nekem ez a karácsonyi csoda - bár a gyerekeké - nem csak a gyerekekről szól.  Így mi, az ovis ünnep előtti este a szülőkkel együtt díszítjük fel az óvodai karácsonyfát. Hangulatos beszélgetés, zenehallgatás, tea kortyolgatása, emlékek felidézése mellett a fa alá kerülnek apró ajándékok is.

Ez van nálunk terítéken, míg a fa egyre "gyönyörödik". 

Másnap reggel  nagy izgalommal kel fel a Nap. Az ünnep akkor indul, mikor minden kis lurkó megérkezett. Innentől késő délutánig a terep csak az övék. Előbb gyertyagyújtás, azután elfogyasztjuk a finom karácsonyi kakaót, kalácsot, majd énekkel, verssel köszöntjük az ünnepet. Már alig várjuk, hogy megnézzük, milyen meglepetést készítettek az angyalkák. Mert mindenki gondosan, olyan igazi, gyerekes-őszinte odaadással írt vagy inkább rajzolt már korábban levelet, sőt, ki is színezte, és belesuttogta legtitkosabb vágyait, s ezt közösen elküldtük az angyaloknak. Persze minden álom nem válik valóra itt, jut majd az otthoni fa alá is csodacsomag. De mi így is boldogan hallgatjuk, hogy „PONT ILYET SZERETTEM VOLNA!” „ÉPP ILYET KÉRTEM!" „ EZT NÉZD, EZ DE SZÉP!”. És itt nem áll meg a „csoda”. A nap játékkal, zenehallgatással telik és meglepően gyorsan elszalad. Egészen besötétedik, mire a vendégek megérkeznek. A karácsonyi fényekkel kivilágított óvodakert és terasz fogadja a szülőket és a nagyszülőket. A karácsonyi ünnepünk közös énekléssel, beszélgetéssel ér véget a kertben.

Én pedig meghatódva, élményekkel telve remélem, hogy életre szóló "csodát", maradandó emléket nyújtottam mindenkinek.

lejegyezte: egy kedves vendégünk Sándor Margó

A kép a „csoda” idei része