Kedves emberek! Itt a karácsony!
Öröm-ünnep? otthon melege? a fény születése? a ragyogás? vagy esetleg lerágott csont? átlátszóvá silányított közhely? a szeretet pótlék? hamis csillogás?
Kinek mi jut róla az eszébe…
Kinek mi jut róla az eszébe…
Azt hiszem, ez elsősorban rajtunk múlik. Mert értem én, hogy nem tudjuk magunkat teljesen kivonni a környezetünk hatásai alól, de azért azt, ami velünk történik, igenis, tudjuk... - kell hogy tudjuk - befolyásolni. Kell hogy tudjunk a lelkünkben rendet teremteni, időt adni magunknak arra, hogy legalább az évnek ebben a szakában kicsit eltöprengjünk azon, hogy mi az, ami igazán fontos a számunkra. Mi az, amiért hálásak vagyunk, mi az, ami örömet szerez nekünk és amivel örömet tudunk adni – igazi lélekmelengető örömet.
Kell hogy odafigyeljünk
magunkra és a szeretteinkre. Arra, hogy hogyan szeretjük őket, mert az, ahogy mi szeretünk, visszahullik ránk. És kell figyelnünk arra, hogy hogy adjuk a számunkra oly fontosak tudtára a szeretetünket és hogyan fogadjuk azt, amit ők adnak nekünk.
Nagyon nehéz munka, egyet értek, de most kell erre időt szakítani. Most, amikor fordul a fény is. Amikor vége a nappalok rövidülésének, amikor már elkezdhetünk hinni a jó ígéretében - és nem azért mert tél közepén beköszönt a tavasz -, hanem mert valahol nagyon mélyen megmozdul valami. Megmozdul és kicsírázik az új élet. S mint minden születés, ez sem egy egyszerű történet, hanem maga a csoda. Igen, a szeretteinknél tartottam. Lehet a kört még tágítani, de azt hiszem, ha ezzel a viszonylag kis falattal - a közvetlen környezetünkkel - megvagyunk, már láthatjuk a karácsony ragyogását.
A csillogás lehet csalóka, vonzó de talmi és nagyon kommersz is – mindenki üzletet akar belőle –, de ha tényleg el tudjuk végezni ezt a kis gyakorlatot, meglesz a karácsony üzenete. Az igazi karácsonyi ragyogás. Az, ami melegít, ami feltölt, és amiért érdemes ezt az egészet végigcsinálni.
Kell hogy odafigyeljünk
magunkra és a szeretteinkre. Arra, hogy hogyan szeretjük őket, mert az, ahogy mi szeretünk, visszahullik ránk. És kell figyelnünk arra, hogy hogy adjuk a számunkra oly fontosak tudtára a szeretetünket és hogyan fogadjuk azt, amit ők adnak nekünk.
Nagyon nehéz munka, egyet értek, de most kell erre időt szakítani. Most, amikor fordul a fény is. Amikor vége a nappalok rövidülésének, amikor már elkezdhetünk hinni a jó ígéretében - és nem azért mert tél közepén beköszönt a tavasz -, hanem mert valahol nagyon mélyen megmozdul valami. Megmozdul és kicsírázik az új élet. S mint minden születés, ez sem egy egyszerű történet, hanem maga a csoda. Igen, a szeretteinknél tartottam. Lehet a kört még tágítani, de azt hiszem, ha ezzel a viszonylag kis falattal - a közvetlen környezetünkkel - megvagyunk, már láthatjuk a karácsony ragyogását.
A csillogás lehet csalóka, vonzó de talmi és nagyon kommersz is – mindenki üzletet akar belőle –, de ha tényleg el tudjuk végezni ezt a kis gyakorlatot, meglesz a karácsony üzenete. Az igazi karácsonyi ragyogás. Az, ami melegít, ami feltölt, és amiért érdemes ezt az egészet végigcsinálni.
Bátorság!
Békés, boldog ünnep ragyogjon be hozzátok!
Békés, boldog ünnep ragyogjon be hozzátok!
lejegyezte: ebarátnőm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése