Oldalak

2014. július 21., hétfő

Az első érett nyár

Év közben az osztályteremben, vagy nagyszünetben a kávéautomatánál szinte jelmondatunkká, általános szólásunkká vált, hogy „Csak egyszer legyen vége” vagy „Csak ezt éljük túl” és a „Nyár legyen, semmi más”. Túl az érettségin azt kell mondanom, hogy vége lett, túléltük és nyár van. És teljesen más érzés, mint amilyennek gondoltuk mondjuk október vagy március környékén.

Ez az év tényleg nagyon hajtós volt, de a napok során valahogy hozzászoktunk a tanuláshoz. Rutinként rögzült, ami furcsának tűnhet, de kicsit még hiányzik is, hogy kinyissam az irodalomkönyvet ebéd után. Persze ne túlozzunk. Soha nem élveztem még ennyire a semmittevést, mint június 18.-a óta, de valahogy az a hatalmas megkönnyebbülés, amiről mindenki beszélt, nem egyből jött. Szépen, fokozatosan tudatosult bennem, hogy hoppá, nem kell felhúznom az ébresztőórát! Elpakolhatom a szanaszét heverő könyveket a lakás minden pontjáról és nyugodtan nézhetek Trónok harcát, akár egész nap, miközben a legfinomabb nyári gyümölcsöket csipegetem. Buli hétköznap? Sima ügy! Egész éjszakás beszélgetés a barátnőkkel? A legjobb! 

Azt hiszem, most van a legkönnyedebb nyarunk. Igazából csak lebegünk a semmiben, hiszen már nem vagyunk gimnazisták, de még egyetemre sem járunk. Nem vagyunk már tinik, de még annyira felnőttek sem. Szabadok vagyunk, és ez az az érzés, ami olyan lassan jött. Hiszen mindennek csillapodnia kell, hogy igazán fel tudjuk fogni. Nagyon sűrű év volt. Szalagtűző, ballagás, érettségik, bankett. Időnk sem volt magunkhoz térni. Időnk sem volt arra, hogy belegondoljunk: rohamosan közelítünk a felnőttkorhoz. Persze nem kell ezt olyan komolyan venni, csak megállni egy percre és átgondolni, hogy mit csináltunk eddig, és mit szeretnénk ezután. Sok osztálytársam csak úgy választott szakot az egyetemen, hogy „Jó lesz ez… Ezzel jól el lehet majd helyezkedni.” De biztosan lesznek közöttük olyanok, akik kín szenvedve csinálják végig a három évet, vagy feladják még a legelején. Sokan mennek külföldre és Pestre is, s így kicsit szétszóródunk, de annál jobb lesz majd újra találkozni.

Furcsa belegondolni abba, hogy azokból a srácokból, lányokból, akikkel együtt bulizunk, együtt hülyéskedünk, évek múlva ügyvédek, orvosok, mérnökök, építészek lesznek. Hogy belőlünk is érett nők és férfiak válnak majd, saját célokkal, saját Úttal. Ez az év a rengeteg tanulás és vizsgastressz mellett éppen ezért volt ilyen nehéz és meghatározó, hiszen a jövőnkről döntöttünk. Ha nem is véglegesen, mivel a többség lehet, hogy teljesen mást fog majd dolgozni, mint amit tanult, de mégiscsak ráléptünk egy lehetséges útra, ami akár álmaink állásához is vezethet minket.

De ez még kicsit mindig ködös és félelmetes, meg persze izgalmas is egyben. Ez a nyár pont arra jó, hogy (sok pihenéssel és még több szórakozással) felkészüljünk a szeptemberre. Új emberek, új suli, új tantárgyak, új minden. És ehhez az Újhoz most még nagy szükség van a Régi ápolására, hogy megadjuk a lehetőséget arra, hogy a gimis éveink tovább éljenek egy kicsivel! Úgyhogy fel a napszemüveget és elő a naptejjel! Ez a nyár ránk vár!

lejegyezte: egy kedves vendégünk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése