Tánc

Tánc. Ritmusra mozdulni egyedül vagy párban. Együtt élni a zenével, lassan majd tempósabban, végül egyre gyorsabban és gyorsabban. Szédült tempóban pörögni, forogni. Tánc.

A Ghymes Együttesnek van egy lélekbemarkoló zenéje és szövege, melynek az a cime, hogy „Tánc a hóban”.  Meleg szívvel ajánlom figyelmetekbe, s ha tehetitek, ne villamoson, metrón vagy zajos környezetben hallgassátok, szánjatok rá egy csendes, nyugodt 7 percet. Megéri.

Részlet a Ghymes együttes fent említett „Tánc a hóban” dalszövegéből:

„Édesem, csak lélegezz,

Mint a túlvilág.

Táncba csalt s most így szuszog,

Szép, de fáj a tánc.

Gyorsul úgyis mindenem,

Mint az ölelés,

Épp a vége egy rövid

Görcsberepülés.

És ezért most tánc -

És ezért most táncolunk,

És ezért most ránc -

És ezért most ráncolunk

Cipőt, szemet - ahogy nevet, s időt.

Jobbra lassan, balra lassan,

Ritmus halkan ring a hajban,

Újra kavarog a -

Végre csikorog a -

Mégis mosolyog a -

Napra hunyorog a -

Tánc a ködben, tánc a jégen,

Tánc a hóban, tánc a fagyban,

Tánc a ködben, tánc a jégen,

Tánc a hóban, tánc a ködben,

Tánc a ködben, tánc a jégen,

Tánc a hóban, tánc a fagyban.

Tánc.”

Szóval ez a dal egészen lassan, vontatottan indul. Úgy is mondhatnám, sokáig kezdődik, nem akar „belecsapni a húrok közé”. Építi, húzza az embert magával. De mégsem jut eszembe, hogy kikapcsoljam, hallani akarom, mi következik, hogyan folytatódik? Aztán elkezd énekelni a táncról. De, mintha nem csak éneket hallanék, megjelennek  a képek, lecsukom a szemem és benne vagyok, ott vagyok én is tüllszoknyában vagy keményített alsószoknyák rengetegében, balettcipőben vagy karmazsinpiros csizmában.  Szinte hallom és érzem is a cipőtalpak csosszanását, a szoknyák suhogását, az emberi testek finom érintkezésének vibrálását. Együtt hullámzom a zenével, táncolok gondolatban. Pörgök és lépkedek, mintha ez lenne a természetes közeg, amiben élni szeretném az életemet. De ez csak pillanatokig tart. A zenének vége és a táncos álomvilág visszaalakul hétköznapivá. A jó érzés megmarad és tudat is, hogy ezt adja, adhatja a tánc. Kiragad, elrepít innen egy másik világba, egy másik dimenzióba, egy lazább, felszabadultabb környezetbe, ahol tánc közben megváltozik minden.

Olyan ritkán van részem ebben az élményben. És az sem mindegy milyen alkalom, milyen zene, milyen társaság. Ha Ti is így vagytok ezzel, akkor ajánlhatok egy jó kis programot:

Ghymes Fesztivál a Szent György-hegyen

ZENE, SZÍNHÁZ, IRODALOM

2014. július 4-6.

Részletek itt: http://ghymes.hu/ghymesfeszt/#bevezeto

A fotót Hartmann Adrienn készitette. Köszönjük szépen.
És az említett zene: http://youtu.be/6fv9AxZAPGw

lejegyezte: sziluett