Oldalak

2014. július 4., péntek

FesztívÁllapot

Fesztivál. A szó ezer képet villant fel: nyár, sörsátor, kiszaggatott rövidnaci, napszemüveg, kalap, rozéfröccs, nagyszínpad, pirkadat, hangszórók, karszalagok, derékra kötött farmerdzseki, vidám és „még vidámabb” részeg ismeretlenek, tömeg, amerikai hot-dog, önfeledt ugrálás, csápolás, rekedt torok.

Ezzel szemben a piába kevert drogok, elkábított lányok, erőszak, ellopott pénztárcák víziója csak a szülőknek jut eszébe. Hiszen ezek olyan távoli dolgok, velünk úgysem történhetnek meg. Mind ezt gondoljuk, egészen addig, amíg valami igazán rossz és visszafordíthatatlan meg nem történik a közvetlen környezetünkben
.


Hajnal kettő volt, éppen az egyik buli sátorból jöttünk ki a barátaimmal, amikor összetalálkoztunk egy ismerős lánnyal. Teljesen le volt izzadva, az atlétája pántja félig leszakítva, egy pohár sör volt a kezében. Összefüggéstelenül beszélt, szinte alig tudta megformálni a szavakat, mint akinek le van bénulva félig az arca. A fiúk azt mondták, hogy hagyjuk, biztos csak részeg, majd hazatalál, de mi aggódtunk érte, úgyhogy leültettük a fűre. Én Zsuzsival elszaladtam vízért, a fiuk odavetettek egy „majd találkozunk később”-et Luca barátnőm ott maradt vele. Mire visszaértünk Zsuzsival, mindketten eltűntek. Elő a telefont, hívom Lucát, a második hívásra fel is vette a telefont, hatalmas volt a hangzavar, alig értettük egymást. Nagyjából elmondta hol vannak, elindultunk Zsuzsival, aki riasztotta a fiukat is. Eltelt egy kis idő, míg nagy nehezen meg is találtuk őket.

- Nóri elindult és nem tudtam visszafogni, úgyhogy mentem vele – mondta Luca, amikor odaértünk, - de már 10 perce egy szót sem szól, szerintem nem csak részeg. Folyamatosan maga elé néz, és alig van magánál. Megpróbáltunk itatni vele egy kis vizet, hátha magához tér, hogy el tudja mondani, mi történt. Több mint egy órát ültünk ott vele, közben kétszer hányt, hiába faggattuk, csak értelmetlen szavakat mormolt, összefüggéstelenül. Egyszer csak megláttuk Nóri barátját a tömegben, gyorsan utána mentem és odarángattam hozzánk.
- Már órák óta kereslek! – kiabálta idegesen. – Merre jártál! Hol a telefonod?
Ekkor derült ki, hogy Nórinak semmije sincs meg, valószínűleg ellopták a táskáját az összes irattal és értékkel együtt. Még legalább egy órát sürögtünk körülötte. Már hajnalodott mire annyira magához tért, hogy elmondja, hogy összeismerkedett egy külföldi párral, akik meghívták egy-két sörre az egyik koncert után. A srác ment az italokért, megivott velük egy pohárral, nagyon viccesek voltak, jó ízűen beszélgettek, aztán egyszer csak már nem emlékszik semmire.
Nórit hazavitte a barátja, másnap bejelentették a rendőrségen az eltűnt holmikat, persze azóta sem kerültek elő, és oltári szerencsés, hogy csak ennyit veszített el.
Még valami elveszett azon a fesztiválon, elveszítettük mindannyian a hitünket abban, hogy velünk semmi baj nem történhet!

A képet Hujman Attila készítette. Köszönjük!
Még több kép tőle itt: www.hujman.hu
lejegyezte: egy kedves vendégünk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése