...mennyi,
de mennyi mindent. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül a világban, úgy érzem,
van valahol belül egy hely, talán egy képzeletbeli ládikó, egy szoba,
netán egy egész ház, ami végtelen kiterjedésű, lég- és hang át nem eresztő,
totál biztonságos, titkos hely, ahová én raktározok.
Elteszem
a jót, a szépet, a kellemest, a kellemetlent. Elteszem, ha megdicsérnek, vállon
veregetnek, de azt is, ha durván szólnak hozzám, elítélnek, vagy megbántanak. Elteszem
a csókot, az érintés sokféleségét, a szerelmet, a bánatot, a könnyek ezerféle
megjelenését, a lenyomatokat egy baráti beszélgetés után. Elteszem a meg nem történt
álmok képzeletbeli szálait, a kidolgozottat és a gyenge próbálkozást, egyszóval
magamba zárok mennyi de mennyi mindent.
Gyerekkoromban
kezdődött. Nehéz időket éltünk, mondaná drága jó édesanyám.
Szóval, ezekben a nehéz időkben kisgyerekként én nem akartam mást, csak hogy édesanyának ne fájjon, ha kicsúfoltak, mert nem volt felvágott a kényér között az uzsonnámban, vagy viseltes volt a szoknyám, netán stoppolt a zoknim. Ezeket és még sok minden mást elzártam magamba, nem mondtam el neki.
Szóval, ezekben a nehéz időkben kisgyerekként én nem akartam mást, csak hogy édesanyának ne fájjon, ha kicsúfoltak, mert nem volt felvágott a kényér között az uzsonnámban, vagy viseltes volt a szoknyám, netán stoppolt a zoknim. Ezeket és még sok minden mást elzártam magamba, nem mondtam el neki.
Később, ezek egy része felszínre került, megosztottam anyával, baráttal, társsal,
mindig azzal, akit érdekelt, akinek volt ahhoz türelme, kedve és ideje, hogy
kibontsa az elzárt titkokat és megértse vagy legalább meghallgassa. Jólesett. De van, ami
soha nem szabadul. Van, amit csak magamnak őrzök.
Kiadni
magunkat borzasztó kockázatos, a biztonságot az adja, ha semmit nem engedek a
lakaton kívülre, de megtapasztaltam már azt is mikor egy kedves kívülálló olyan
látásmódot hozott, ami feloldotta a gátat a megoldhatatlant és ez nagyon jó
érzéssel töltött el, igazán felszabadított.
Dönteni
kell! A biztos rejtett rekeszbe teszed a dolgaid, ahol soha senki nem szólhat
hozzá, nem ítélhet, nem kritizálhat, nem mondhat véleményt, DE nem is segíthet.
Vagy vállalva a kockázatot kiadod magad - és ez hozhat jót és rosszat egyaránt -, de egy biztos,
hogy valamit hozni fog, s a változás pedig mindig egy újabb lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése