Oldalak

2017. február 25., szombat

A fák titkos nyelve – könyv ajánló (Stefano Mancuso-Alessandra Viola, Kossuth Kiadó 2015)



 
Én szoktam beszélni a növényeimhez is, és nem szégyellem…
Évtizedek óta lenyűgözve – és időnként bosszankodva - figyelem, ahogyan az erdőszéli kis házunk szomszédságában lévő elhagyatott/elhanyagolt telek növényzete fokozatosan visszaveszi az uralmat a régi házikó. kerítés felett. Így jó rejtekhelyet ad baglyoknak, rókáknak, peléknek (amelyek aztán a mi padlásunkat is bulizóhelynek használják). 
A fenti könyv, illetve a Science folyóirat 1983-as száma óta többször, többen is megfogalmazzák, hogy a növények sokkal intelligensebbek, mint az emberi faj. Évmilliók óta léteznek, fenntartják a bolygó légkörét, lehetővé teszik, hogy mi és az állatok egyáltalán létezzünk, éltető oxigént szívjunk be, táplálkozzunk.
A Földön csak 0,3 százaléknyi állati (beleértve minket is) létformával szemben 99,7 százaléknyi növényvilág áll (bár nem teljesen egy helyben), és burjánzik. Ha hagyjuk…

Igen, már a régi görögök is néhányan, s majd főként – a hihetetlen megfigyelőképességgel és alázattal rendelkező – Darwin is felfedezte, hogy a növények messze több dologra képesek, mint ahogy az elgondolnánk. Azóta szerencsére sok tudományos kutatás alapján jelenthetjük ki, hogy rehabilitálnunk kell őket.
Tekinthetjük a többnyire zöld bolygó-albérlőtársainkat (akár mint egy másik bolygóról jött) olyan intelligens lényeknek, akiknek az érzékelésük, gondolkodásuk, működésük számunkra elképzelhetetlenül más.
Igaz, nem tudnak elmozdulni a helyükről egyedenként – nem úgy, mint az állatok és emberek, de növényi hálózatokban terjeszkednek (ahogyan gyorsított felvételeken látszik is).  Időnként sokkal szaporábban, mint ahogy az emberek tudnak építkezni.

A mi 5 érzékszervünkön túl a növények további kb. 15 egyéb érzékelési formával rendelkeznek, ill. kb. 700 féle receptorjuk – azaz érzékelő sejttípusuk van.
Látnak, hiszen felismerik, elemzik a fény minőségét, hullámhosszát (fotoszintézis miatt).
Hallanak – a föld rezgésein keresztül – mint az indiánok vagy vakondok -, s ez alapján a gyökércsúcsok eldöntik(!), hogy a hangforráshoz közeledjenek-e vagy távolodjanak tőle.
A növények szagmolekulákkal kommunikálnak a beporzást végző rovarokkal. Stresszhelyzetben segélykiáltásként illékony molekulákkal küldenek „nem vagyok jól” üzenetet a többi növény számára (pl. dohány is).
Ízlelőérzékeik többméternyi földrétegen át is felismerik a számára fontos vagy veszélyes ásványi anyagokat. Vagy ejtik csapdába a számukra fontos tápanyagot hordozó apró repülő nitrogéntartályokat – azaz rovarokat.
Tapintanak, hiszen a Vénusz légycsapója tüskés csapdája úgy van „kitalálva”, hogy a növény csak akkor dönt a rovar foglyul ejtéséről, ha az kétszer érinti meg a tüskéket, minimum 20 mp-es különbséggel (tehát számolni is tud?). Ha megmozdítjuk vagy megérintjük, a mimóza levelei összecsukódnak. De ha 6-7-szer emeljük meg a cserepét, eltűnik a ez a rezgésre adott reakció (már csak az érintésre hajlik össze). És erre kb. 40 napig emlékszik.
A rezgőnyárfa egy hétig emlékszik arra, ha nagy szél volt (addig leállítja bizonyos gének kifejeződését).

Számos faj igyekszik megtudni, kik mellett nőnek. Bizonyos lóherefélék is felismerik azt hogy egy családból vagy fajból származnak-e. Amennyiben rokonok, kommunikálnak a mindenki számára megfelelő tápanyagellátáson.
Az idős fenyők gyámkodnak fiatalabb társaik fölött, összekapcsolódva egymással a növényi Facebook-on, a fiatalabbak javára osztoznak a tápanyagokon.
Képesek a stresszkezelésre , problémamegoldásra. Ha a gyökér vagy törzs útjába kő, oszlop vagy egyéb akadály áll, kikerüli azt, vagy körbefonja gyökereivel, mígnem idővel összeroppantja, akár a követ is.
Kreatívan fejlesztenek ki védekezés vagy támadási stratégiákat, folytatnak cserekereskedelmet baktériumokkal, rovarokkal és más állatokkal.
Ja és persze alszanak is. S talán azt álmodják, hogy tiszteljük őket…

Na, jó és vannak tisztességtelen – de bámulatos - üzleteik is, amikor pl. a csillagfürt, orchideafajok illat, szín vagy más álcájukkal becsapnak rovarokat, és ellenszolgáltatás nélkül veszik rá azokat a megfelelő beporzásra.
Szennyező anyagokat (pl. triklór-etilén) képesek felhasználni, s ezzel számunkra ártalmatlanítani.
A növényeknek nincsenek olyan szerveik, mint az állatoknak (beleértve minket is), nincsen agyuk, szívük, tüdejük, stb., azaz egyetlen része sem nélkülözhetetlen. Ha egy kis növénydarabot levágunk, lelegelünk, meg se kottyan neki, nő tovább. Mivel érzékszerveik elszórtan helyezkednek el, az egyes részek közti kapcsolattartás révén nagy a túlélési esélye. Persze az egyedek önmagukban elpusztíthatók, ha gyökerestül irtják ki, de egy növénykolónia fennmaradása a hálózati intelligenciának köszönhető.

Mit tanítanak nekünk a növények? Talán azt is, hogy az intelligencia összeköt, és nem elválaszt.
Arról még nem olvastam, hogy az emberi hang és viselkedés milyen hatással van a növényekre (vannak, akik beszélnek hozzájuk, szeretgetik őket…), de én minden alkalommal, amikor véletlenül nekimegyek egy virágnak, bocsánatot kérek tőle…
Szóval ne vágjuk magunk alatt a fát! :-)


u.i. …ha kislányom lenne, Botanikának hívnám…

lejegyezte: Pilla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése