Ha valaki elindul

Mostanában többet mozgok a városba. Autóval. Nem repesek tőle. Örömmel tömegközlekednék, de sajnos a bejutást, se a fonódó villamos hálózat, se a 4-es metró nem segíti. Közlekedek, figyelem az óvatoskodókat, a cammogókat, a türelmetleneket, a szlalomozókat.

Néhány érdekességet is megjegyzek magamnak.

• A zöld hullámok nem a megengedett sebességhez vannak beállítva.
• Szlalomozva is pont annyit kell állni a dugóba, mint sávtartva.
• A sárga lámpa nem a fékre, hanem a gázra irányítja a lábakat.
• A női sofőrök türelmesebbek és udvariasabbak mint a férfi úrvezetők.
• A cipzár elvű besorolás csak a sáv váltóknak fontos.

… s még valami. Mostanában egyre gyakrabban játszom azt, hogy még az elindulás előtt bekészítek néhány százast a könyöklőhöz. Van néhány lámpa, ahol nehéz sorsú emberek kérnek segítséget az autósoktól. Piros lámpánál figyelem az előttem lévő autókat és
míg az autómig ér a segítséget kérő, a mögöttem lévőt is csekkolom. Leggyakrabban alig van mocorgás az autókban. Én viszont leengedem az ablakot és kinyújtom rajta a pénzt. Ezek után az esetek kilencvenhét százalékában a mögöttem lévő autóban is mozgolódás támad és látom, ahogy ott is leereszkedik az ablak.

Örömmel tölt el, mert kedvesnek lenni menő. Főleg, ha látom, hogy ez másokra is átragad.

 Lejegyezte: ebarátnőm