2017. február 27., hétfő

Mindenki - filmajánló



Azokat a filmeket szeretem, amiknek jó a vége. Ó nem, nem a happy endre vágyom, hanem arra, hogy a szereplők és a történet jusson el A-ból B-be, a film mutasson be egy lehetséges megoldást a helyzetre, és a végén nyugodjon meg mindenki. Nem szeretem az egyhelyben topogó és a végén még szörnyűbbe csavarodó drámákat, a hosszú kínlódás után a vége felirat előtti elvesztéseket, nem szeretem, ha a végén minden ugyanolyan borzasztó, mint az elején, de most végre tudod, hogy mitől. ;-)
Tegnap este néztem meg a Mindenki című filmet. Végre egy pozitív, optimista, erőt és bátorságot sugárzó film, amit megnézve garantáltan visszaköltözik mindenki szívébe a remény, hogy lehet és kell változtatni, hogy nem kell és nem érdemes tehetetlenül mindent úgy elfogadni, ahogy van. A történet (ami a végét kivéve megtörtént már sok helyen) két kislányról szól, akik
összebarátkoznak, és együtt énekelnek az iskola kórusában. Egy nagy versenyre készülnek a kórussal, amit, ha megnyernek (mint ahogy az már évek óta sikerül), akkor eljuthatnak Svédországba (1991-et írunk). A tanárnőnek ez nagyon nagy vágya, és sok mindent hajlandó is megtenni érte. A két kislány bátorságának köszönhetően olyan frappáns módon sikerül visszavágniuk a korrupt és rosszindulatú, manipulatív tanárnőnek, hogy öröm nézni.
De ez csak úgy sikerülhet, ha MINDENKI felsorakozik a bátrak mögé, és MINDENKI betartja a megállapodást, felelősséget vállal, és vele együtt azt a hatalmas kockázatot, hogy ki tudja, mi lesz a következménye, ha megteszik, amit megbeszéltek. És ez így lesz! Mert változtatni csak így lehet.
Kedvenc jelenetem a filmből: amikor a két kislány fejhallgatón komolyzenét hallgat, és arra táncolnak. És a zárójelenet legvégén felcsendülő dal, amitől garantáltan MINDENKI libabőrős lesz.
És a mai nap híre: Deák Kristóf kisjátékfilmje megnyerte az Oscart! Yeah!!!!!!!!!!!!!!

lejegyezte: Szemfény