2017. február 1., szerda

Régi hobbi új köntösben



Gyerekként imádtam levelet, képeslapot kapni. Izgatottan vártam a postást, hogy hoz-e valamit nekem. Kutattam a Dörmögő Dömötör "levelezőtársat keresek" oldalát, hogy van -e olyan benne, aki első olvasásra szimpi, és írhatnék neki. Volt aki csak második olvasásra került fel a listámra és általában ezek közül kerültek ki a nem válaszolók; már akkor tanított az élet az első megérzések figyelembe vételére. 

Na de aztán felnőttem és a levelező társakat az online világ váltotta fel (sajnos vagy nem sajnos a változás megállíthatatlan), szinte egyik pillanatról a másikra eltűntek a képeslapok és a színes, szagos, mintás levélpapírra kézzel írott levelek a postaládából és a életemből. 

Aztán hozott az élet egy jó kis fordulatot, amikor is idő az van mint a tenger és valami hobbi kell, valami amivel foglalkozni lehet és örömet is okoz. Ekkor bukkantam rá a Postcrossing oldalra. 

Ahogy magukról írják, az a céljuk, hogy lehetőséget adjanak embereknek, hogy a világ bármely pontjáról képeslapot kaphassanak. Ehhez nem kell mást tenni, csak regisztrálni (ingyenesen) és a regisztráció után már lehet is kérni az első véletlenszerű címet a világból, ahová képeslapot kell küldeni. Amint az elküldött képeslap célba ér, a rendszer véletlenszerűen kiosztja az én címemet valakinek a világban. Én nem tudom kitől kapok lapot egészen addig, amíg meg nem érkezik hozzám. Így került a postaládámba képeslap Thaiföldről, Kanadából, Fehéroroszországból és még sorolhatnám. Eddig tizennyolc képeslapot küldtem el és pont ennyit kaptam. Mindig írok magamról egy keveset és eddig szerencsém volt, mert a küldők is így tettek. Az eddig érkezett lapok csodásak. Egyik különlegesebb mint a másik. Mindegyiken bepillantást nyerek egy ismeretlen ember életébe, egy kis szelet érdekesség valakiből, akit a képeslap nélkül sosem találtam volna meg.
Zárszónak talán csak ennyi: az online világ is rejt(het) magában érdekességet, értéket.

lejegyezte: Sziluett