Összeesküvés elmélet

Hajnalban magamtól keltem fel a gondolatra, hogy atya ég! kint hagytam az autóban a kirándulásra szánt zsemléket. Semmi gond. Bár soha nem csináltam ilyet, egykettőre megoldom. Félálomban lebotorkálok az emeletről. Kulcskeresés beindul. Nem talál. Táskám feltúrom, keresem mindenhol. Lámpa gyúl a fejemben… haha! biztosan  a szoknyám zsebében  hagytam. Felrobogok az emeletre a fürdőszobába. Belenyúlok a szoknyazsebbe, de az kulcs nélkül néz vissza rám. Kezdek mérges lenni. Újra lemegyek. Tétován állok. Egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyt és értetlenül morfondírozok a helyzeten. Összeesküvés elméleteket kezdek gyártani. Tuti valamelyik gyerek szórakozott a kulccsal. De ez nem oldja meg a problémámat. Ergo nem lesznek szendvicsek, ha így folytatom. Ekkor újra világmegváltó ötletem támad. Gigantikus erővel veszem az irányt az előszobába. Tatatatáááám… a pótkulcs!
Arcomon egyértelműen tükröződik az álmos öröm. Megsimogatom a lelkemet… okos vagyok, hiába. A nagy boldogság és önteltség hevében keresem a lakáskulcsot. Amit természetesen nem találok meg elsőre. 3 perc keresgélést követően, sikerre viszem a projektet.  Nyitom a bejárati ajtót, amikor eszembe jut, hogy hálóingben csak nem kellene kimenni. Ajtó becsuk, kulcsokat biztonságos helyre rakom, felrohanok az emeletre a köntösömért. Feladat abszolválva. Újra elégedett vagyok.  Ajtó kinyit, kulcsokat biztonságos helyről felmarkolom, majd berakom a kis kerti kapuba a kulcsot, ami nem akar kinyílni. Szorul. Szegény zsemlék jutnak eszembe, akik kucorodva várnak az autóban már egy jó ideje. Szorult helyzetemben annyira elönt a méreg, hogy rögtönzött fohászhoz folyamodom. Elkezdek beszélgetni a kapuval hajnalban. Már éppen a litánia közepénél tartok, amikor egy arra futó hölgy furán néz rám… még köszönni is elfelejt. Semmi gond, ismerem. Itt lakik az utcában… majd helyrehozom ezt a bakit később. Egyszer csak a fohász és a rángatás (inkább az utóbbi) hatására kinyílik a kertkapu. Halleluja. Távirányítón benyomom a gombot, nem nyílik. Ó hogy a jó ég szakadjon rád! Kimerült az elem. A zsemléknek még várniuk kell a szabadulásra.

Értetlenül, újra összeesküvés elméleteket gyártva - sőt már beleszőttem Findusz meséjéből az összes kis manót, akik elrobogtak a kocsi kulcsommal -, nyeglén bevonulok a lakásba. Leülök, csúnyán nézek. Szemem körbefuttatom a lakáson. Az egész lakás a bútorokkal és a tárgyakkal együtt ellenem vannak.  Úgy néztem hosszú percekig, mintha azt várnám, hogy ipi-apacs egykettőhárom: egyszercsak előjön magától. Magamba roskadva felismerem, hogy még el sem indult a nap, máris kudarcot vallottam. Nem érdekel!!!!!! Ha tetszik, ha nem a kulcsnak és a zsemléknek… sértődötten, orromat méltóságteljesen feltolva most újságot fogok olvasni!!! Élni tudni kell krízis helyzetben alapon. Az étkezőasztalról elveszem az egyik hetilapot. Ahogy húzom magam felé, egyszer csak kikandikál a kocsikulcs. Bosszúsan nézek rá, mintha direkt csinálta volna a reggeli hacacárét. Most már csak azért sem… most olvasni fogok, miközben kortyolgatom a kávémat. 5-10 perc olvasás után megengedem magamnak még mindig sértődötten, hogy hozzányúljak a több mint fél órája bújócskát játszó kulcshoz. Gondoltam, még egyszer ugyanabba a csapdába nem esek: végignéztem magamon.  Köntös oké. Kocsikulcs oké. Bejárati ajtókulcs rendben. Határozottan megindulok az autó bevételére. Gombot nyomom: elsőre nyílik!!!! :-) Elönt a boldogság érzése, nem hiába, már érdemes volt felkelni. Kinyitom a csomagtartót, szegény zsemlék… már csak egy pillanatot kell várnotok! Ahogy nyitom az ajtót, a zsemléknek hűlt helyét találom. Ezek megunták és kimásztak? Tuti biztos, hogy Findusz járt itt a manókkal és robogóikkal elszáguldottak a zsemlékkel együtt. Ezért küzdöttem több mint fél órát? Újra értetlenül állok a már sikerre szánt projektemen. Autót bezárom, újra bemegyek a lakásba a megtalált kocsikulccsal, a bejárati ajtókulccsal, köntösben. Irányt veszek a konyha felé, ahol szépen ott nyugszanak a zsemlék a konyhapulton.

Optimizmusom az egekbe repít: legalább olvastam reggel újságot :-) Kifejezetten meg vagyok győződve arról, hogy Findusz volt az, a manókkal! De a futó hölgyet azért még meg kell keresnem, hogy amit látott, az nem teljesen az volt, aminek látszott…

lejegyezte: creaholic