2015. június 8., hétfő

Merj álmodni...


Életem során mindig voltak álmaim. 
Azt gondolom, álmok nélkül nincs tartalmas élet. Mert mi más lenne az, ami éltetne és tovább vinne bennünket a szürke hétköznapokban? Én hiszek ebben, s mindig azt mondom a lányaimnak, hogy merjenek álmodni és ne féljenek az álmaikat megvalósítani!

Most már elérhető közelségbe is került egy régi álmom: az unokáimmal való sütés-főzés. Emlékszem, hogy a gyerekeimmel ez volt az egyik kedvenc foglalatosságunk. Imádtam a szorgos kis kezecskéket, a maszatos arcokat és a közös nagy-nagy nevetéseket a konyhaasztal körül. Arról álmodozom most  - hogy a lányok lassan a saját útjukat járják -, majd az unokákkal tüsténkedhetnénk a konyhába. Az se lenne ellenemre, ha csak ülnénk és mesélnénk, s ha a lurkók néha a papával is leruccannának a vízhez csónakázni vagy pecázni, a változatosság kedvéért!

Na, ezt az álmomat a minap az én két tündéri lányom, a legnagyobb döbbenetemre, úgy törte darabokra, hogy azóta is azon gondolkodom, hol rontottam el!
Egy dolgot nagyon pontosan látok, hogy az eddigi álmaimért nekem kellett megharcolnom – és ezt meg is tettem -, de ennek az álmomnak a megvalósulásához én már nem vagyok elég! Ezt az álmot az én két lányomnak is akarni kell. De a lányok mást gondolnak. A kisebbik nem szeretne gyereket, mert sokba kerül és önző módon - vagy annak igazán mégse nevezhetően, hiszen szíve joga - azt a pénzt egészen más jellegű álmaira fordítaná! A nagyobb még férjet sem akar, mert ő nem lesz rabszolga! Az ő szavaival élve: ezt az anyai mintát nem fogja követni, ő nem fog teljes munkaidőben dolgozni és közben otthon kiszolgálni a családot!

De hát mit csináltam rosszul?

Azt gondolom semmit, mert továbbra is remélem, hogy az én álmom egyszer csak az ő életük álma is lesz. Mert ki ne szeretne az imádott férfitól egy vagy akár egy tucat kisbabát? Ki ne szeretne finomakat sütni-főzni ennek a csoda pasinak és a közös tündi-bündi prücsköknek. És hogy még ehhez hozzá tartozik ez-az, hát Istenem. Nem csak az álmokért kell harcolni!


Én kivárom, mert az álmok egyszer csak valóra válnak!


lejegyezte: tintaflinta