És Skype-on tartva a kapcsolatot, mindig látja, hogy a bátyám és sógornőm arca mennyire gyűrött vagy sem esténként.
Látja az aktuális időjárást és a híreket. Tehát nagyjából itt tartott az informatika és világháló terén, mikor éppen kapóra jöttem az új ötletéhez. Nézzük meg a Facebookot! – javasolta. De kiderült, hogy nem csak megnézni akarja, hanem regisztrálni is. A bátyám óva intette ettől, nem neki való, de szilárdan kitartott amellett, hogy vágjunk bele. Regisztrált, megmutattam kábé mi hogyan működik, aztán ő ismerősnek jelölt, én meg visszaigazoltam. Mikor meglátta a feliratot, hogy mostantól ismerősök vagyunk, 5 percig gyöngyözőn kacagott a helyzet morbidságán, mondván,
hogy már 44 éve volt, hogy hordott engem a szíve alatt.
Végre talált egy barátnőt, akinek böngészhetett az ismerősei között. „Ez Jolika, aranyos, bejelölöm. Katával szoktunk tornára járni, na őt is! Maca pletykás, őt nem akarom. Jé, itt van Tibor is! Férfi. Jelöljön, ha akar! Férfit nem jelölünk be! Kislányom jegyezd meg, egy nőnek legyen tartása! Férfit nem jelölünk be!” Később rosszul lett attól, hogy újabb és újabb arcképek támadnak rá és biztatják: jelöld ismerősnek. „Ki ez? Mit akar?” Kellett kis idő, mire megértette, a rendszer dobta neki ezeket, nem ők akarják személyesen zaklatni. Később az volt a fő problémája, hogy ő csak a tetszését tudja kifejezni, de nem tud hozzászólni a dolgokhoz. Mindezt a bátyámnak panaszolta virtuálisan, mert én már nem voltam nála. Úgy döntött, feladja, nem is akar többet a Facebookon tevékenykedni, töröljük onnan. Jó, jó anyukám! – hagyta rá a bátyám. Később este gondolta, ellenőrzi, mit alakított anyukánk a neten. Hát kiderült, hogy a panasza óta eltelt időben recepteket osztott meg, és kommentált dolgokat. Tegnap éppen a régi osztálytársnőm képeit dicsérte.
Segítség! Rászabadítottuk a világra anyámat!!!
Lejegyezte: egy kedves vendégünk, Piros Évi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése