2014. november 12., szerda

Ökológiai lábnyom

Dühös vagyok. Tehetetlennek érzem magam. Minden alkalommal, amikor a tengereken úszó szemétszigetekről, a megevett szeméttől elpusztult állatokról, az olajfoltoktól röpképtelenné váló és haláltusát vívó madarakról készült fotókat látok, összeszorul a szívem. Amiről nem tudok, az nem fáj, de erről nem tudok nem tudomást venni, bármilyen távolinak is tűnnek a tájak, ahol a képek készültek. Az Interneten, a tévében, mindenütt szembesülök a világ sebeivel és fájdalmával.

A természet teszi a dolgát és hősiesen küzd, de meddig bírja, mik lesznek a következmények? Mikor azt olvastam, hogy a tengerekben egyes egysejtűek elkezdtek műanyagot „enni”, felfalják az óceánok fenekén landoló flakonokat, mert attól jobban fluoreszkálnak és így könnyebben csalják magukhoz a halakat, akikkel szimbiózisban élnek, elsírtam magam.
Félek, hamarosan visszakapjuk, ha nem teszünk valamit. Elég csak végiggondolni, mi történik, ha megesszük a műanyagot evő egysejtűekkel táplálkozó halakat... Márpedig megesszük, mert mindent megeszünk és felemésztünk.

Mi ebből az én felelősségem? Hiszen nem dobálom az óceánokba a szemetet, még egy rágógumit sem dobok el az utcán. Nem menthetek meg minden bálnát, nem itathatom fel az olajfoltokat, de úgy érzem, tennem kell valamit. Minden tőlem telhetőt meg kell tennem!

Évek óta szelektíven gyűjtjük a szemetet. A legkisebb papírfecnit és műanyag darabot is, amit reményeim szerint újrahasznosítanak. A zöld-hulladékot külön zsákba szedem, hátha tényleg komposzt lesz belőle és nem csak a zsákot vétetik meg az emberekkel a plusz bevétel kedvéért. Még a száraz kenyeret is összegyűjtöm, amit az EU szabványok szerint már nem lenne szabad állatokkal megetetni, de mégis jobb érzéssel adom oda a malacokat tartó gazdáknak, mint a kukába dobnám. Már nem vonzanak, sőt felháborítanak a tetszetős csomagolások, amik sokszor silány termékeket rejtenek. Amikor tehetem, megveszem az öko termékeket, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomomat.*

Csepp a tengerben? Lehet. És igen, ezzel nem vásárolom meg a tiszta lelkiismeretet, de ez az, amit meg tudok tenni és amit meg kell tennem.

* Hogy mi az az ökológiai lábnyom? Azt fejezi ki, „hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.”

Kép forrása internet.



lejegyezte: fonóművek