2015. február 23., hétfő

Az e-book illata

Már ovis koromban kezdődött. Na nem az e-book-kal, hanem a könyvekkel. Imádtam őket. Eleinte csak új illusztrációkat készítettem a Grimm Legszebb Meséihez. Persze színes ceruzával, hogy véletlenül se lehessen kiradírozni, és persze, hogy szebb legyen. Szinte minden oldalt elleptek a vízfejű-, kerek hasú-, és pálcika kezű-lábú emberkék.

Anyukám rendszeresen látogatta a helyi könyvtárat, és többnyire magával vitt engem.  Ilyenkor leadott a gyerek részlegen. Járkáltam a polcok közt, leemeltem találomra egy-egy szimpatikus példányt, átlapoztam, és a képek alapján próbáltam megfejteni, vajon miről szólhat. Végül kiválasztottam párat, amiket hazavittem magammal és az őrületbe kergettem a családot azzal, hogy olvassák már el nekem. Persze mindenki időhiánnyal küzdött, anyukám még a Nők Lapjában található mese helyett is inkább csak a mellette álló verset olvasta föl. Alig vártam már, hogy megismerjem a betűk misztériumát, és ne legyek másokra utalva.

Amint ez a hatalom már birtokomban volt, igazi kékharisnya lettem. Faltam a könyveket. És nem csak az általuk feltárulkozó mesevilág fogott meg, de szerettem szagolgatni is őket. Ha új volt, a fa- és papírszag a friss nyomdaillattal spékelve igézett meg. Néha még a fenyvesek illatát is érezni véltem rajtuk. Ha régi volt a könyv, például egy-egy antikváriumi példány, amiket lelkesen gyűjtöttem; a papírillat mellett felsejlett rajtuk valami régi fanyar, kesernyés illat, ami magában hordozta a régi otthonok atmoszféráját. Voltak taszító szagú könyvek is. Ezekkel a könyvtárakban találkoztam, és egy-egy bestseller agyonolvasott példányai voltak, amelyek olyan szagot árasztottak, mint egy hajléktalan. Talán mert már túl sok hajlékban és kézben fordultak meg. Ezeket inkább ott hagytam a polcon, bármennyire is vágytam a tartalmukra. Egy idő után már nem gyűjtöttem a könyveket. Betelt az összes polc, még a gyerekszobákban is.

Végül eljött a selejtezés időszaka is. Mit ajándékozzunk el, mit vigyünk antikváriumba és a szomszédos öregek otthonába? Az i-re az tette föl a pontot, hogy ajándékba kaptam egy e-book-ot. Elkápráztatott a lehetőségek tárháza, amelyet ez az egyetlen könyv magában rejtett. Igazi kihívásnak éreztem az első regény elolvasását belőle. Viszont hiányzott, hogy nem látom a borító illusztrációját és a fülszöveget. Emiatt eleinte minden egyes könyvhöz hozzáolvastam a neten. Megnéztem a borítót, az ajánlásokat, az író életét. Azt hittem, a könyvek illata is hiányozni fog. Aztán a férjem rajtakapott a hálószobában. Éppen végeztem az olvasással, az orromhoz emeltem az E-bookot és mélyet szippantottam. –Te jó Isten! Már ezt is szagolgatod??!!

A tok igazi bőrből van. Imádom.

lejegyezte: egy kedves vendégünk, Piros Évi