2015. február 8., vasárnap

Fánk nélkül nincs farsang


Sokáig féltem nekifogni a fánk sütésnek, de aztán ovis-sulis gyerekeim kérlelésének nem tudtam ellenállni, úgyhogy a farsangi rendezvények fánkellátója lettem. Sőt, a legkisebb még fánksütő versenyre is rendre benevez. Ez nehezebb ügy, mint a mesemondó verseny, ahol én voltam az egyetlen „versenyző” - a Kolompos Zenekar utáni szám. Persze nem is… fánkot sütni garantált siker.

Mióta fánkozunk? Fánktörténelem dióhéjban:
A fánkra is igaz, hogy már az ókori görögök és rómaiak is ették. Annak még hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel vagy (rémisztő!) halszósszal kenegették meg. Ebből is látszik, hogy ízlések és pofonok...
A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még ekkor sem tettek a tésztába semmi cukrot, ám sütés után édes szirupba pottyantották, hogy azzal megszívja magát.
A fánk az 1400-as évek óta népszerű Európában.
Ekkor a nyers fánktésztát sós töltetlékkel (pl. gomba vagy hús) töltötték, és töltötten sütötték. A fánktészta akkoriban teljesen megegyezett a kalácstésztával, idővel aszalt gyümölcsökkel dúsították, majd olajban sütöttek ki, ebben a hollandok voltak az élenjárók.
Amerikába is  a holland telepesek révén jutott, és csak az 1800-as évek közepén vált lyukassá, ami  azóta is a jól ismert amerikai módi. Egy  legenda szerint 1847. június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került. Jó nagy vihar lehetett, mert a kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később kisütöttek spórolós népek lévén. Látták, hogy a lyukas fánk jó, és azóta így eszik.... Imádom az ilyen mesés gasztrolegendákat!
A fánk európai berobbanásáról számos a korábbihoz hasonló "hiteles" legenda él a köztudatban.
Az egyik legismertebb szerint Marie Antoinette nevéhez fűződik a fánk népszerűsége. A francia királyné farsangkor álöltözetében elvegyült a bálozó tömegben. Eközben megéhezett, s egy utcai árustól vásárolt fánkot, ami igen ízlett neki. Ezért a kíséretében tartózkodó lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosárnyi csemegét. A karnevál elmúltával a királyné a fánksütő mestert a palotájába rendelte, s elkérte a fánk receptjét. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvenc finomságává.
Egy másik hangulatos történet szerint a fánk, egy Krapfen nevű pék temperamentumos nejének, bizonyos Cecíliának köszönheti a létét, aki egyszer haragjában hites urát célba vette egy adag tésztával, de az a tűzhelyen forrósodó zsiradékban kötött ki, kisült s elkezdte páratlan karrierjét. Attól fogva hosszú sorokban várakoztak a vevők, hogy kisüljenek az ínycsiklandó finomságok, amelyek híre és illata még a császári udvarba is eljutott. 1815-ben aztán, a napóleoni háborúk végét jelentő Bécsi Békekötés alkalmával, az európai koronás fők a város vendégeiként hónapokig tanácskoztak. Krapfen pék, aki ekkora udvari szállítóvá lépett elő, a farsang tiszteletére (is) 2 millió szalagos fánkkal szolgálta a tárgyalás sikerét.
Magyarországon a fánk a XIX. században terjedt el, és egyre több helyen lett szokássá, hogy vízkereszttől - hamvazószerdáig tartó farsangkor az asztalra kerüljön ez a nyalánkság.
A farsangi szokáshagyományokhoz tartozó farsangi fánk csábítóan finom édesség,: élesztős, édes, kelt-tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és baracklekvárral tesszük tökéletessé.
A legismertebb farsangi fánk az a bizonyos szalagos. A farsangi szalagos fánk általában vizespohár nagyságú, aranybarna színű, gömbölyded és a szélén fehér szalag bizonyítja a tökéletességét. Közkedvelt még a csöröge vagy forgácsfánk, a cseh- és a rózsafánk.
Magyar vonatkozású érdekesek:
A Tiszántúlon hígra készítik a tésztát, nem is hagyják megkelni, hanem merőkanállal körkörösen belecsurgatják a forró olajba – különös alakzatok formálódnak belőle, amelyekből a hozzáértők még jósolni is tudnak, hiszen meglátják a jövőt benne.

A farsang jellegzetes  ételét, a fánkot, a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt.

Íme egy klasszikus recept (forrás itt)

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
2,5 dl tej
30 g élesztő
1 kk.+50 g porcukor
500 g finomliszt
6 tojássárgája
60 g lágy vaj/margarin
1 ek. rum
olaj a sütéshez
vaníliás porcukor a szóráshoz
Tennivalók:
1. A tejet meglangyosítjuk, 1 dl-ben elkeverjük az élesztőt és 1 kk. porcukrot. A lisztet tálba szitáljuk, közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős tejet, a szélekről egy kevés lisztet keverünk hozzá, aztán konyharuhával letakarjuk, és hagyjuk a kétszeresére nőni, azaz kovászt készítünk (15 perc).
2. A maradék 1,5 dl langyos tejben elkeverjük a maradék 50 g porcukrot, 1 csipet sót és a tojássárgákat, majd a liszthez adjuk, és fakanállal összedolgozzuk. 2-3 részletben beledagasztjuk a vajat/margarint, végül a rumot (egészen lágy tésztát kapunk!), letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük (30 perc).
3. Lisztezett munkalapon átgyúrjuk a tésztát, lisztes tenyérrel ellapogatjuk-kihuzigáljuk, és 6-8 cm átmérőjű, lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kiszúrjuk (a leeső részeket liszt nélkül összegyúrjuk, újraszaggatjuk). A korongokat 5 cm távolságra, lisztezett tálcára vagy deszkára rakosgatjuk, tetejüket vékonyan megkenjük olajjal (hogy meg ne kérgesedjenek), majd előbb folpackkal, aztán konyharuhával lazán letakarjuk, és ismét a kétszeresére kelesztjük.
4. Egy közepes méretű (25-28 cm átmérőjű) lábasba 2-3 ujjnyi olajat öntünk, felmelegítjük – ne legyen füstölgő-forró, túl hamar megpirul benne a fánk külseje, a közepe nyers marad! Az olaj hőmérsékletet az olajba tett fakanállal ellenőrizhetjük, ha buborék képződik a körülötte, elég meleg. Érdemes próbasütést végezni.
5. Hüvelykujjal benyomjuk a tésztakorongok közepét, és azzal a felükkel tesszük az olajba, ami felül volt, s egyszerre nem túl sokat! Lefedjük a lábast, ugyanis ettől lesznek „szalagosak”, s néhány percig sütjük a fánkokat, majd megfordítjuk és fedő nélkül aranybarnára sütjük őket. Leitatjuk róluk a felesleges olajat, tálra rendezzük, és forrón tálaljuk. Sárgabaracklekvárt kínálunk mellé.

Szalagos fánk receptje - kevesebb tojással:
fél kg liszt
2,5dl tej
2,5 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
2 tojás
5 dkg cukor
0,25 dl rum
csipet só
olaj a sütéshez
porcukor vagy sárgabaracklekvár a tetejére
Elkészítés : ugyanaz, mint az előzőnél.

Így is lehet fánkot sütni „Horváth Ilona módra":
Hozzávalók:
500 g finomliszt,
20 g élesztő,
50 g porcukor,
50 g vaj,
2 tojássárgája,
fél deci rum,
késhegynyi só,
fél liter tej,
a sütéshez olaj,
a tálaláshoz sárgabarack lekvár dukál.

lejegyezte: egy kedves vendégünk, Tánczos Erzsébet
Forrás: http://netfolk.blog.hu/2015/02/05/ne_feljunk_a_fanktol

Az ínycsiklandozó képet külön köszönjük Kittának!