2015. február 1., vasárnap

Hogyan éljük túl a telet?

Félreértés ne essék, imádom a telet. A jeges napsugarak sziporkázó szánkózását a mindent jótékonyan betakaró fehér hótakarón,  a hópihékkel kergetőző szelet, a recsegősen hideg holdfényes éjszakákat. Ó igen, nincs is ennél szebb. És micsoda öröm kinn lucskosra hancúrozni magunkat vagy kesztyű - sapka - sál - csizma - nagykabáttal felvértezve csendben beolvadni a tájba. Vagy - igen, igen ezt is nagyon szeretem! – amikor bentről, a duruzsoló melegből, gőzölgő tea mellől bámulhatom a csodás téli tájat. Ja, kérem, fenséges.

Na, de hol van a TÉL? Hol van ez a tél? Vásár- és ünnepnapokon, úgy hallottam, előfordul. De a legtöbb, ami egy városi ember számára jár a télből az a szürkeség, felhők, szmog, latyak és valami meghatározhatatlan csapadékforma.  Ha szerencsések vagyunk, talán egy hétvégére vagy kettőre meg tudunk szökni, ki az igazi TÉLBE, de ami a hétköznapjainkat keretezi, azt csak túlélni lehet.  Az ember mindig szeretett és szeret vigadozni, és az sem véletlen, hogy a téli időszakra ilyen sok vigasság jut. Itt van a karácsonyi készülődés, az Új Esztendő és vízkereszttel kezdődik a farsang.  Ezek mind - mind a mi túlélésünket szolgálják.  S mivel nem lehet mindig vigadozni, íme néhány ötlet, hogy hogyan éljük túl ezt a szürke izét:


1. legyünk minél többet együtt: például itt a társas játékok ideje

2. menjünk színházba - koncertre – moziba (akik a melegre vágynak, nézzék meg a Spanyol affér című rendkívül kedves és vicces filmet)

3. üljünk be szeretteinkkel egy pohár meleg italra valami régen látogatott szórakozó helyre

4. nézzünk a gyerekekkel vagy - horribile dictu: csak magunkban - rajzfilmet

5. hallgassunk zenét, ha bármit csinálunk - vagy csak úgy

6. adjunk a lakberendezésnek: most kapjuk elő a csináld magad ötleteinket

7. olvassunk és olvassunk újra (pl. Ken Follett nagy történelmi regényeit)

8. engedjük el a fantáziánkat: rajzoljunk, fessünk, kössünk, alkossunk

9. fényképezzünk tájat, tárgyat, hangulatokat

10. és a sor folytatható…

… mindaddig, míg egyik reggel madárcsicsergés és hívogató napfény köszönt ránk. Akkor pedig irány

a természet! Töltekezni, töltekezni, töltekezni!


Jó túlélést!

lejegyezte egy kedves vendégünk