2015. március 2., hétfő

Mobilozzunk - etikett szerint


Ki tudná megállni, hogy a mai világba ne legyen mobiltelefonja. 
Én! de, most ez nem rólam szól. :D 

Hogy milyen legyen az a telefon, azt az egyéni igényszint és ízlés határozza meg. Ezzel nem tudunk – és nem is akarunk – vitatkozni, de vannak írott és íratlan szabályok, amelyeket érdemes figyelembe venni az eszköz használata során. Ilyenek például, hogy vezetés közben nem telefonálunk, nem olvasunk, és nem írunk rövid szöveges üzenetet! Repülőgépen fel- és leszálláskor tegyük a mobil eszközeinket repülő üzemmódba (bár ez szerintem blöff, a mai korszerű rendszerek játszva kikerülik egymást). Kulturális rendezvényeken vagy bárhol, ahol a hangos beszéd vagy a jelző hang másokat zavarhat, kapcsoljuk ki a készülékünket. Ne kapkodjunk a telefonunk után az üzleti megbeszéléseken, a baráti összejöveteleken vagy a rokon látogatásokon (...tudom, sokszor sokkal szórakoztatóbb lenne a ketyerés kommunikáció, mint amire kilátásunk van a személyes helyzetben, de mégis, ... az Isten szerelmére!)
És még számos, vagy inkább számtalan kisebb nagyobb társadalmi kör által szabályozott betartandó, valóságos etikett rendszer az, amire figyelnünk kell, ha jók akarunk lenni. Márpedig érdemes! A világ pedig egyre nyílik. Egyre többen utazunk, egyre több emberi kapcsolatunk lépi át a jól megszokott, csuklóból kezelt kultúrkörünket. A rejtett dimenziók itt is, mint az élet oly sok területén, szabályoznak bennünket. Ha nem ismerjük őket és nem tartjuk magunkat hozzájuk, nagyon faramuci helyzetekbe sodorhatjuk magunkat. 
Íme egy kis ízelítő a népek mobil-etikettjéből:

USA: a mobiltelefont kötelező lehalkítani vagy kikapcsolni olyan közösségi helyeken, mint a mozi, templom vagy étterem.  Telefonálás közben íratlan szabály, hogy a beszéd hangerejéből vissza kell venni, hogy ne zavarjunk vele másokat. Este 9 után csak külön felkérésre vagy sürgősség esetén vetemedjünk híváskezdeményezésre, különben faragatlannak fognak tartani.

Egyiptom: gyakori és elvárt, hogy akár 5 percnyi bájcsevej előzze meg a konkrét megbeszélni valót - még mobiltelefonon is. Ha egy beszélgetés elkezdődik, a beszélgető felek minden mást félbehagynak és teljes odaadással a telefonos beszélgetésre koncentrálnak. Így illendő! Ne lepődjünk meg azon, hogy vonaton, vagy bármely más alkalmi ismeretség során, korábban egymás számára ismeretlenek, telefonszámot cserélnek.

Oroszország: nem számít különlegességnek az, ha orosz partnert hívunk, hogy a „Ki beszél?” az első kérdés amit feltesz vagy akár bele se szól a készülékbe a telefon felvételét követően. Valamiért ezen a téren (is) nagyon bizalmatlanok. Az orosz mobilozók gyakran alkalmazzák a zenés várakoztatást, így ha ismerősünket keressük, amíg a telefonját felveszi, jó kis muzsikákat hallgathatunk a megszokott csengő-hang helyett. A hangposta használata szinte ismeretlen fogalom, ha kapcsolatba akarunk kerülni inkább csörögjünk rájuk újra.

Brazília: udvariatlanság megválaszolatlanul hagyni egy telefonhívást. Sok telefontulajdonos moziban vagy egy társalgás kellős közepén is válaszol egy beérkező hívásra. Ha brazil partnerrel beszélgetünk folyamatosan hallhatjuk majd ahogy „uhh”-hog miközben mi beszélünk; nagyon rossz minőségűek a vonalak arrafelé, és ez a hangjelzés egy elfogadott visszajelzési forma arra, hogy a partner még vonalban van. Az is vicces, hogy a beszélgetést a „Ki beszél?” kérdéssel indítják abban az esetben is, ha ők kezdeményezik a hívást, tehát pontosan tudniuk kell, hogy kit hívtak.

Franciaország: egyenesen gorombaságnak számít hangosan beszélni egy mobiltelefonba.  Semmilyen közösségi helyen, még a tömegközlekedési eszközökön sem illő felvenni egy hívást – az étteremben pedig egyenesen szentségtörés, ha megszólal egy el nem némított ketyere. (Azért láttunk már karón varjút!) A telefon, még a mobil sem szolgálhat személyes információk átadására. Franciahonban semmiképp, itt a hivatalos út és a dosszié a divat.

Kína: az és akkor beszél telefonon, amikor és akivel akar. Ne lepődjünk meg, ha személyes beszélgetésünket telefoncsörgés szakítja meg és a mobilcsevejt végig kell asszisztálnunk. A kínaiak kitartóak, ebben is - mint sok minden másban; gyakran 10-15 csöngést is kivárnak, csak hogy létrejöjjön a kívánt kapcsolat. Hangpostára ne számítsunk, jórészt ismeretlen fogalom.

India: egyáltalán nem meglepő, ha valaki este 10 után csörget ránk. A csengő hangok általában rettentő hangosak és az emberek mindenhonnan, még a könyvtárból is hangosan mobiltelefonálgatnak. Enyhíti a helyzetet, hogy valamiért ez a nemzet rá van kattanva a rövid szöveges üzenetekre – bár a szolgáltatók, felismerve a fogyasztói magatartást, ráúsztak és gyakran többe kerül az sms, mint egy sima hívás.

Japán: idegenek között, nyilvános helyen udvariatlanság telefonon beszélni, sok helyen táblák is felszólítanak arra, hogy hagyd békén a mobilodat, A családfők a mobilokat még manapság is a .Ilyen-olyan család rezidenciája bejelentkezéssel veszik fel a kütyüt. Bármely jármű vezetése közben tilos a mobilozás minden formája, még biciklizés közben is szabályozott a használat, mégis mindenki telefonál…

Egyesült királyság: a bejelentkezés mindig az udvarias "Hello"; bár gyakran akár 6-10 csengetés is megelőzheti, higgadt a megközelítés ebben is: legyen idő a telefont elővenni, csak semmi kapkodás; Az étkezés és telefonálás együttese nem tolerált. Nem rághatunk vagy falhatunk és beszélhetünk egy időben! Ez otromba viselkedés.

Thaiföld: ha ide telefonálunk, biztosak lehetünk benne, hogy fogadják a hívásunkat, legyen a partner üzleti megbeszélésen vagy akár állásinterjún (!). Itt ugyanis általában addig csörög a telefon míg valaki fel nem veszi, nincs üzenetrögzítő, sem más kilépési lehetőség és általában a hívó fél sem adja fel.  Ha nincs válasz, ami igazán udvariatlan viselkedésnek számít, a telefon egész álló nap csörögni fog.

Olaszország:  a telefont a "Pronto" (azonnal, rögvest) szóval veszik fel, ami két dolgot is jelenthet, azt hogy rendelkezésünkre állnak, vagy azt, hogy legyünk nagyon lényegre törőek mert a partner röviden ér rá. Fura módon, egy üzleti megbeszélésen az ügyfél bármikor fogadhat bejövő hívást, de a szolgáltatónak/értékesítőnek ki kell lennie kapcsolva. A hangposta nem gyakori, de ha mégis nem hosszabb, mint 30 másodperc, tudjuk promt!

Hát ilyen egyszerű!

lejegyezte: ebarátnőm

forrás
http://www.digitalinformationworld.com/2013/08/world-wide-mobile-phone-etiquette.html
a kép forrása a végtelen világháló